Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1941 (1942)

Jelentés a Déri múzeum 1941. évi működéséről és állapotáról - A múzeumi tisztviselők tudományos munkája 1941-ben. Gyűjtés, kutatás, megfigyelés, ásatás

10 Délben megeredt újra az eső, az aprószemű, szapora őszies eső mely tétlenségre kárhoztatott. Ügy éjféltájon Szőke beszólt sátoromba : meneküljünk, mert mindjárt elönt az ár! Néhány óra alatt másfélmétert áradt a Tisza és sátorunkat, mely egy homokpadkán állott, gyorsan felszedtük, beraktunk mindent a csónakba és a sebes vizén, erős szélben átkeltünk a Tisza balpartjára, a Zsarókertbe. Annyi holmink volt, hogy kétszer kellett fordulnunk. Az elázott meredek parton alig bírtuk felcipelni cókmókunkat! Négykézláb kapaszkodtunk, eláztunk, csupa sár lettünk. Mire visszanéztünk sátorunk helyére, habos víz forgott felette és a szegényemberek összerakott vízhozta fáját is elvitte az ár. Nem az idő, hanem az egyre dagadó ár arra késztetett, hogy elhagyjam munkahelyemet. így szeptember 1-én d. e. Szőke begyalogolt Panyolára, szekeret hívott és a nem szűnő esőben visszatértem a faluba, hol Szarka Boldizsár kedves barátom vendégszerető házában pihentem ki a fáradalmakat. Szeptember 2-án Szatmárnémetin keresztül utaztam vissza Debrecenbe. Ezévi ásatásunk így elmaradt. Élményeimet — ha vázlatosan is — azért írtam le, hogy lássa az olvasó a kutató ember életét. Tudom, hogy a magyar közönség nagy érdeklődéssel olvassa az idegen világjárók apró részletességgel megírt személyes élményeit, küzdelmeit és kalandjait. Azt is tudom, hogy jórészt nincs ezekben a leírásokban egyetlen sor, egyetlen betű, mely a mi magyar életünkkel, fajtánkkal vonatkozásban állana. Ez alapon nem járhatok helytelen csapáson, ha a magyar olvasónak a figyelmét írásban és képben a magyar föld szépségeire, a magyar ember és a magyar kutató hazai életére hívom fel! Lüko Gábor múzeumör beszámoló jelentései. 1940 december 29-én délután megtekintettem Felsőbányát, majd Kisbányára mentem. Itt két napot töltöttem a helybeli oláh viselet és építkezés tanulmányozásával, s megszereztem a Déri György-múzeum számára az 52. szekrényben kiállított gubát és kucsmát. Mindkettőben a régi magyar viselet emlékeit őrzik az oláhok. Máramarosban és a Lápos völgyén felfelé Magyarláposig ez az oláhok viselete. Ezt állapítottam meg, 1941 január 1—3-a között Csernyefalván és környékén, valamint u. e. hó 4—7-ig Magyarlápos, Domokos, Alsószűcs és Rogoz községekben végzett kutatásaim során. Magyarláposon helybeli fazekasok munkáival, Domokoson cifra guzsalyokkal, fából faragott poharakkal, hímzett vánkoshajakkal és egyéb használati tárgyakkal, Rogozon pedig egy oláh női viselettel gazdagítottam a Déri György-múzeum anyagát. * 1941 május 7-én Erdélybe utaztam. Sepsiszentgyörgyön megnéztem a Székely Nemzeti Múzeumot és az udvarán felállított régi székely