Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1939-40 (1941)
Függelék - Zoltai Lajos dr.1861—1939
287 A túlzott önzetlenség enyhe kifejezés arra a több éven át tartó szolgálattételre, mellyel Zoltai Herman Ottó kérelmeit különféle adatgyűjtések átengedésével a legnagyobb készséggel teljesítette. 1905-től 1914-ben bekövetkezett haláláig összeköttetésben állott vele, de személyesen sohasem látták egymást. A mezőgazdaság és pásztorélet sok kérdésére nézve adott neki igen alapos és sokszor egész tanulmányszámba menő felvilágosítást, magyarázatot, illetve helyreigazítást írásban és képben egyaránt, melyekkel az ősz tudós felette meg volt elégedve. Az ősi nyílvetés, a pásztorbokrokhoz tartozó talyigás, a lóbilyogjegyek, a sáskaveszedelem és különösen a debreceni lófogatok voltak azok a tárgykörök, melyekben Zoltai segítségére volt. Különösen nagy szolgálatot tett, mikor leírta neki a debreceni lófogatok különféle alakjait és a lószerszámok mesterszavait nagyszerű rajzok és fényképek kíséretében. 4 9 Mindezek a kisegítő munkálatok Zoltai működési körét kiszélesítették a néprajzi tudomány mezőire is és egyre jobban kidomborították azt az elgondolást,, hogy a városi múzeum néprajzi anyagát mielőbb ki kell bővíteni és ez osztály vezetésére megfelelő szakembert kell állítani. Végeredményében egyetlenegy ember minden vonatkozásban nem végezhette a teendőket. Ez elgondolásból alakult ki később a fiatal Ecsedi István múzeumi alkalmazása, aki különben éppen a lófogatokkal kapcsolatban Hermán Ottóved vitába is merészkedett. Zoltai 1910 és 1911-ben is még egymaga végezte mind a régészeti ásatásokat, mind a néprajzi gyűjtéseket. A hafdúbagosi és cgyeki urnatemetők már 1909-ben olyan tömegével adták a nagyméretű edényeket, hogy a múzeum eddigi helyiségei többé nem tudták azokat befogadni. Ezért a Gönczy-egyesület tanszermúzeuma az épületből kiköltözött. A Thaly-relikviákat a múzeumi épület nyugati szárnyának végén lévő két udvari teremben és azok előszobájában állították ki. Bár ezek az új rendezések Zoltainak sok idejét vették igénybe, előre tervbevett régészeti kutatásait, kiszállásait mindig, minden évben elvégezte s a fontosabb leleteket fel is dolgozta. 1910 tavaszán vette át Budapesten azokat az ajándékokat, melyeket Széli Farkas özvegye * a múzeumnak adott és ez év elején gondviselője lett a Csokonai Kör könyv- és ereklyetárának is. Ideje volt tehát, hogy Zoltai megfelelő munkatársat kapjon. Fiatal emberekkel, mint az eltávozott Debreczeni István után Széki Ákos is, a kérdést nem lehetett megoldani. Végül is a múzeumi fel ügyelőbizottság Zoltai ajánlatára Ecsedi István tanítóképezdei tanárban találta meg azt a munkaerőt, aki Zoltaival karöltve hivatott lesz az egyre táguló múzeumi teendőket elvégezni. A városi Tanács Ecsedil 1912-től kezdve meg is bízta a néprajzi tár kezelésével és fejlesztésével 400 korona évi tiszteletdíj folyósítása mellett. 5 0 Ecsedi tb. múzeumőr felvétele
