Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1939-40 (1941)

Függelék - Zoltai Lajos dr.1861—1939

288 az intézet kötelékébe Zoltai adminisztrációs teendőin alig könynyített, csupán a néprajzi gyűjtés fáradalmai alól mentesítette. Erre szükség is volt, mert Zoltai 1911-ben kezdte meg egyik legismertebb régészeti ásatását, a hortobágy-porosháti hatalmas szarmata-]azig sírmező feltárását. Ugyanez évben ásta ki és dolgozta fel a monostori árpádkori templom alapfalait is. Az 1911. év egy új kötelességet rakott amúgy is megterhelt vállaira. A városi nyomda felszólítására elvállalta a Debreczeni Képes Kalendáriom szerkesztését. A tíz első évfolyamot Hamar László rendezte sajtó alá, 1912-től 1924-ig pedig Zoltai Lajos, aki addig is munkatársa volt a Kalendáriomnak, de most már módjában állott, hogy azt többé-kevésbbé a múzeum szolgálatába állítsa. A szerkesztés munkáját 1921-ben kénytelen volt átengedni Szathmáry Zoltán írónak, mert a Baltazár Dezső püspökhöz küldött felszólításában azt találta megjegyezni, hogy bármiről írhat, csak politika ne legyen benne. Baltazár keményhangú válasza Zoltait lemondásra késztette. Később 1929—1931. és 1937—38. esztendőkben volt még szerkesztője a debreceni müveit közönség e közkedvelt évkönyvének, mely, hogy országos hírnévre emelkedett és sorozata forrásműszámba megy, elsősorban a Zoltai érdeme, nem annyira a szerkesztés, mint inkább a beleírott tanulmányai révén. Zoltai a múzeum évi Jelentéseit 1911-ig bezárólag egyedül írta. Az 1912. évről szóló Jelentés az első. melybe Ecsedi István ,,a hortobágyi pásztorkészségek"-ről írt. Zoltai, mint vérbeli historikus, azokat a témákat dolgozta ki legszívesebben, melyeknél levéltári kutatásokat kellett végeznie. Ezért a legsikerültebbek a középkori templomhelyek feltárásáról szóló tanulmányai. Ezek között is egyik legterjedelmesebb a „Macs — hajdan Hosszúmacs — története és temploma", mely az 1912-es Jelentésben látott napvilágot. Zoltai tudományos termelése ismét felszökött volna arra a fokra, ahol az 1900-as évek első felében állott, ha nem nyűgözik örökösen egyéb hivatali teendők. így 1912 októberében a Múzeumok és Könyvtárak Országos Szövetségének budapesti közgyűlésén képviselte a múzeumot ; 1913-ban a debreceni Csokonaiszínház könyvtárából válogatta ki az értékeket, majd leltároznia kellett a városi hivatalokban szétszórtan lévő műtárgyakat és muzeális értékű emlékeket. Számuk meghaladta a hétszázat, köztük 71 drb. festmény és néhány szobormű is volt. Mindezeket az összeírásokat abban a reményben végezték, hogy rövidesen felépül az 'annyit tárgyalt és halogatott kultúrpalota, melyre a városnak égető szüksége lett volna. Értekezletet tartottak a kollégiumi és városi gyűjtemények egyesítése ügyében is, de eredmény nélkül. Zoltai nagymérvű elfoglaltságát más feladatok is tetézték. A Csokonai Kör megbízásából még 1911-ben megjelent „A hor-