Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1939-40 (1941)

Függelék - Zoltai Lajos dr.1861—1939

281 Debr. Tisztviselők Önsegélyző Egyesületének felkérésére annak „25 éves történetét" (Debr. 1905. 53 1.) és a Csáthy-iéle debreceni könyvkereskedő és kiadó cég „százéves történetét 1805-1905

(

i-ig (Debr. 1905. 48 1.). Kisebb dolgozatainak egész sorozatát csak említem. Valóban bámulatraméltó az a lelkes mohóság is, mellyel Zoltai 1905-től kezdve a régészeti tudománynak adta magát. Amit a levéltárban végzett, mikor oda hivatalosan is beszabadult, azt végezte Debrecen környékén a föld alá rejtőzött kultúremlékek után, mint a városi múzeum hivatásos régésze. Mindjárt 1906-ban nekiengedte ásóját a híres-nevezetes Basahalmának, ásatott a Füzfa-csőszháznál, az elepi pusztán, a leletekben rendkívül gazdag Egyeken több ízben is, a hajdúsámsoni majorsági jöldön és Parlag-pusztán. A régészeti ásatásoknak nemcsak a könnyebbik felét, a tényleges feltárást végezte el nagy buzgósággal, hanem a nehezebbik részét, a feldolgozást is. Mind az 1905, mind az 1906. évi ásatásokat leírta a Múzeumi és Könyvtári Ért. 1907. évi I. évfolyamában.

4

6 Ez ásatások természetesen tömegével gyarapították a múzeumi anyagot, azonban nem tévesztették szem elől a néprajzi emlékeket, sőt a képző- és iparművészeti tárgyakat sem. Felvették munkatervbe a Hajdúság, Nyírség, Ér mellék, Sárrét és a Nagykúnság néprajzi tárgyainak összegyűjtését is. Mivel a Kollégium Kovács János tanár törekvései ellenére sem tudta muzeális értékeit kellően kiállítani és az állandó nyitvatartást biztosítani, Zoltaiék arra is számítottak, hogy legalább a régiségtárat letétbe megkapják az egyházkerülettől s így az anyagot a Közművelődési ház felépítése után egyesíthetik. Az új múzeumi feladatok Zoltai levéltári kutatásait természetesen megszakasztották. Azt a hatalmas iramot, mellyel a Magijai Gazdák Szemléjét, a Magyar Gazdaságtörténelmi Szemlét, a Magyar Nyelvőrt, a Debreczeni Képes Kalendáriomot, a Kardos Samu által megindított Régi okiratok és levelek tárát és a helyi lapokat a tanulmányok és cikkek egész tömegével látta el, 1906 után többé nem bírta megtartani. A múzeum adminisztrációs munkálatai, az évente négyszer tartott múzeumi bizottsági ülések előadói és egyúttal jegyzői teendői, az igazgatói évi jelentések megírása mind az ő vállára nehezedtek. Éppen ezért, mikor a néprajzi kutatások megszervezése ügyében egy tájékoztató megírása és kinyomatása került szóba, a múzeumi bizottság Boldisár Kálmán dr.-t bízta meg a feladat elvégzésével. Ez a dolgozat „Tájékoztató népéleti tárgyakat gyűjtők számára" címen 1906-ban 3000 példányban jelent meg, 14 oldal terjedelemben, mint a városi múzeum kiadványainak első füzete. A végén Zoltai adott kétoldalas „rövid ismertetést múzeumunkról Zoltai teendői gyarapodtak azáltal is, hogy Péter Gábor