Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1939-40 (1941)

Függelék - Zoltai Lajos dr.1861—1939

268 vezércikk támasztja életre az elsorvadt gondolatot a Debr. Ellenőr 1890. XII. 2-i számában „Vidéki múzeumok" címen. Félév múlva már határozottabb formát ad elgondolásának : állítsunk történelmi múzeumot! (Debr. Ellenőr, 1891. VII. 23.) írásának most már visszhangja is támad a mult megbecsülése jegyében (VII. 30.). A múzeumi gondolat ügyének hathatós lendületet adott az ezredéves ünnepélyre való készülődés. A városi tanács idejében megbízta Pataku László festőművészt, hogy készítse el egy felállítandó dioráma számára a debreceni nagyvásárt ábrázoló nagyméretű festményt. Székely Árpád pedig debreceni tárgyú akvarelleket készített. Zoltai Lajos feladata volt a levéltárból kiválogatni a legbecsesebb okmányokat, régiségeket, továbbá szétnézni, mi volna az, amit a városból a nagy esemény alkalmára össze lehetne gyűjteni? Ilyen volt pl. a Rickl József Zelmos „Török császár

1'-bolt 1805-ből való cégére. Akarva, nem akarva, a debrecenieknek múzeumi problémákat kellett megoldani éspedig jól, mert nagy volt a városok közötti versengés. Ányagkiválasztás és a kiválasztott tárgyak ízléses elrendezése : e kettős feladat terhelte az elöljáróságot, mely a megoldásban nem mindig szerencsésen járt el. így pl. a Pataky László nagy festményét egy elsötétített fonatos-sátorból kellett szemlélni, hogy hatásos legyen. Később ez a festmény a városi múzeumnak lett egyik látványossága. Azon a bizottsági ülésen, mely 1896. I. 20-án a millenniumi kiállítással foglalkozott, dr. Király Ferenc azt a kérdést vetette fel, hogy mi lesz a millennium lezajlása után a kiállított és visszahozott tárgyakkal? Széli Farkas táblai tanácselnök erre a városi múzeum felállítását és a tárgyaknak abban való elhelyezését javasolta. A felvetett eszmét a helyi lapok: a Debreczeni Ellenőr és a Debreczeni Reggeli Újság vezetőhelyeri támogatták. Koncz Ákos vezércikke Simonffy polgármestert, Géresi Kálmán tanárt és a Csokonai Kört élén Széli Farkassal összefogásra buzdította a rég óhajtott és nélkülözött cél megvalósítására (Debr. Ellenőr, 1896. I. 22.). A szellemi harcosok, a toll katonái ezúttal nem hiába fáradoztak! Szavukat meghallgatták, a kitűzött célt megvalósították, csak nem Debrecenben, hanem Nagyváradon! Itt a Biharvármegyei és Nagyváradi Régészeti és Történelmi Egylet 1896. VI. 27-én a múzeumot tényleg megnyitotta. Ügy látszik, az ezredéves ünnepélynek egy másik kerülőúton volt nagyobb hatása a debreceni múzeumi ügyre. Löfkovits Artúr életrajzában megírtam, hogy a kiváló gyakorlati érzékű ékszerész a millennium közeledtére műhelyét díszmagyar ruhák ékszergarnitúrájának gyártására rendezte be. Ötvösök, vésnökök, zománcolók dolgoztak nála s vállalkozása nagy erkölcsi és anyagi sikerrel járt. Löfkovits Artúrnak a millennium után a műgyűjtés nem okozott gondot, míg a várost kiadásai halo-