Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1939-40 (1941)
Függelék - Zoltai Lajos dr.1861—1939
237 Amilyen módszerrel a maga dolgozatait írta, olyan szemmel tekintette a másokét is. A részleteknek legaprólékosabb, legpontosabb kidolgozása, az adathalmazokban való hibátlanság és rend, ez volt előtte mindig a legfontosabb. Aki egy levéltárban 16 éven keresztül elfakult írásokból az adatok tízezreit cédulázta ki magának, annak más természete, módszere nem is lehetett. Ebből következik, hogy ha mások dolgozataiban a részleteknél valami hibát vett észre, azt szó nélkül megállani nem tudta, azonnal kijavította. Egyenesen ráírt a szerzőre s ezt a régi szokását élete vége felé csak fokozta. Jaj volt annak a protestáns embernek, aki írásában keresztényt írt keresztyén helyett, de ha katholikus szerző követett el vallása rovására hasonló botlást, ami ugyan ritkán fordul elő, akkor hallgatott! De jaj volt annak is, aki akármilyen módon Debrecen városáról kedvezőtlenül, rosszindulattal vagy becsmérlőleg nyilatkozott! Zoltai ebből a szempontból már diákkorában jó iskolát kapott harcosszellemű debreceni mestereitől. Bizonyára sohasem feledte el azt a heves hírlapi csatát, mely 1884-ben a budapesti írók és művészek debreceni kirándulása után Sipulusz (Rákosi Viktor) •éles és sértőhangú, Debrecent gorombán kitámadó cikke folytán keletkezett a helyi és fővárosi sajtóban. Degré Alajos, Gellért Jenő, Vay Dániel gróf és később, 1891-ben, Komlóssy Artúr voltak a csata kürtösei. 2 5 így Zoltai, a hű tanítvánv, addig nem nyugodott, míg a kihívó ellenfél kilétét és címét fel nem kutatta, hogy tiltakozó helyreigazítását vele közölhesse. Irodalomtörténeti értékű az a 10 hasábos közleménye, mely Ady Endrének a Nagyváradi Napló 1902 augusztus 1. sz.-ban A magyar városok. A zsíros város c. közölt leszólására Várad és Debreczen. Válasz a Nagyváradi Naplónak c. a Debreczen 1902 augusztus 9. számában jelent meg. Debrecen kulturális és gazdasági jelentőségét és tevékenységét bizonyította benne. Viszont, aki Debrecenről bárhol valami új és dicsérő, elismerő nyilatkozatot, megállapítást tett vagy közölt, azt meleghangú sorokkal üdvözölte. Mindezekre nézve jogosultságát és készségét élete végéig megtartotta. Külön füzetet lehetne összeállítani azoknak a legkülön• félébb adatszolgáltatásoknak a tömegéről, melyekkel az ország minden részéből hozzáfordulóknak szolgált. Főleg család-j város- és egyháztörténeti vonatkozásúak voltak azok, továbbá a művészet, irodalom, mezőgazdaság, ipar és kereskedelem stb. köréből. Ezt a munkásságát dokumentálja az érdeklődő és köszönő leveleknek megőrzött sorozata, mely hosszú élete folyamán nála összegyűlt. Kuriózum kedvéért említem, hogy a sok tudományos értékű adatszolgáltatás mellett ilyen kérdésekkel is zaklatták : írja meg, mennyi volt egy pár csizma ára Debrecenben 1700—1720 között, vagy : hogy sütötték a híres debreceni kenyeret ?
