Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1939-40 (1941)
Függelék - Zoltai Lajos dr.1861—1939
2 34 elemében, mikor a város vagy az ev. ref. egyház dolgairól kellett írni. Mindkettőhöz a legtisztább és legodaadóbb szeretettel ragaszkodott. Városa irárti szeretetét módjában lesz továbbra is kimutatni a hivatalos pályán, amelyen az olyan kitűnő munkaerő minden bizonnyal csak emelkedni fog. Részünkről őszintén fájlaljuk, hogy elveszítsük a hírlapírásban szerető, páratlan jó társunkat, csak az vigasztal, aki annyira közénk szokott, talán mégsem fog tőlünk elszakadni és ha írni kell az egyházról és a városról, amelynek ügyeiért ő olyan önzetlen becsületességgel tud lelkesülni, bizonyára nem fogja pihentetni szép tollát." Az idézett sorok mutatják, hogy Zoltai kollégái tisztában voltak az ő megkövesedett újságírói szenvedélyével, mely belőle többé nem párologhat el. Valóban Zoltai élete végéig megmaradt újságírónak és hogy az igazságot kimerítsük, újságolvasónak is. Nem volt olyan nap, amikor csak tehette, hogy városa összes újságjait és a jobb fővárosi lapokat át ne nézze. Ez az időtrabló szokás a minden iránt való állandó érdeklődésén felül újságírói életében gyökerezett. Csak egy pillantást kell vetnünk azon írásainak jegyzékére, melyek a 90-es évek végén a saját lapjában és annak testvérújságjában megjelentek, láthatjuk, hogy a levéltárban feltűnően értékes tudományos munkásságot fejtett ki. Szinte önkéntelenül kérdezzük, mikor is volt ennyi munkára ideje? Ehhez járult még az is, hogy mint legnagyobb tudású és igen lelkiismeretesen dolgozó újságírót sokfelől igénv bevették. A polgármesteri évi jelentések összeállítása levéltári kötelessége volt. De magánosok részéről is egyre-másra kapta a felhívásokat. Fontosabb ügyekben, mint riporter, maga vette kezébe a tollat, még ha felelős szerkesztő volt is. így pl. mikor Löfkovits Artúi ékszerész engedélyt kapott a kabai népvándorláskori sírok feltárására és azt Semayer Vilibald múzeumigazgatóval végre is hajtotta, maga Zoltai ment ki hozzájuk és lapjában az eredményről részletesen beszámolt (Debreczeni Ellenőr, 1897 október 18. sz.). Ez volt Löfkovits Artúrral első együttműködése. Zoltai mindig vigyázott arra és ezt az éber figyelmét élete végéig megtartotta, hogy amit ő nagy fáradsággal kikeresett, feldolgozott, az ahhoz való jussát senki, még tévedésből sem, el ne vitassa. így pl. helyreigazítja egyik újságcikknek ama téves állítását, mely szerint Petőfi apósának, mint debreceni cívis és birtokosnak adatait Kardos Albert kutatta volna fel. Ezeket az adatokat ő találta és ő szolgáltatta Déri Gyulának, az Egyetértés helyettes szerkesztőjének. 2 1 Kiváló érdeméül kell betudnunk, hogy már a 90-es években állandó szószólója volt a városi múzeum felállításának. Minden kínálkozó alkalmat megragadott, hogy a város vezetőségének figyelmét erre a fontos kérdésre felhívja. így pl. mikor
