Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1939-40 (1941)
Függelék - Zoltai Lajos dr.1861—1939
235 1897-ben Nadányi Gyula pusztakovácsi birtokán állítólagos avar sírokat találtak s azokat a nagyváradi múzeumba szállították, erősen kikel a kollégiumi múzeum elhanyagolása miatt, mely évente csupán ,,egy-két libertással és kitömött túzokkal gyarapodott" (Debreczeni Ellenőr, 1897 április 21). Vagyaimkor a debreceni Zenede választmánya Simonffy Emil indítványára egy zenei múzeum felállítását tervezi, Zoltai a hírek között erősen megmondja a magáét a városi múzeum felállításának halogatása miatt (Debreczeni Ellenőr, 1897 május 14). Az élelmes Löfkovits Artúr már ekkor szorgalmasan kötötte az ismeretséget a budapesti múzeumi főemberekkel és gyűjtögette, jóformán válogatás nélkül, a muzeális tárgyakat,. 2 2 Hogy a nánási hajdúfiúk és a debreceni öregdeákok között nevelkedett Zoltai Lajos lelke legmélyén a magyar szabadságeszméknek volt a híve ; hogy az ő újságírói működésének kormánypárti színezete csak törékeny, hasadozott máz volt egyéniségén, az érvényesülés és előrehaladás akkoron egyetlen sima és könnyű eszköze : mindez ki-kicsillant olyankor, amikor lelkének igazi meggyőződését és érzületét nem tudta magába visszafojtani, hanem engedte őket érzésvilága mélyéről a felszínre gyöngyözni. így pl. mindenki tudta a városban, hogy Zoltai a szabadságukért élet-halálharcot vívó búrok nagy barátja és az angol halalom halálos gyűlölője. Általa az egész Debreczeni Ellenőr és olvasóközönsége angolellenes volt, mert az angol-búr háborúról szóló hírek az ő pennáján keresztül jutottak az olvasóközönség elé. Az 1900-as év elején, mikor már nem volt újságíró sem, délután 6 órakor, hivatal után, loholt azonnal a szerkesztőségbe, megérdeklődni a búr háború legújabb eseményeit. Néha egész éjjel várta ott a sürgönyöket. Egyik újságíró Nazarenus álnév alatt, igen szellemesen ki is figurázta .,o debreczeni búr"-1. 2 3 Néhány lövedéket megemlítek abból az állandó ostromból is, melynek a sokat tudó Zoltai ki volt téve. Hogy olyan író, mint Móricz Pál — akinek elbeszélései, regényei tele vannak történeti, családtörténeti és néprajzi adatokkal — Zoltait jóformán egész életében faggatta, az a testi-lelki jóbarátság **• révén egészen természetes is. Szinte csodálatos, hogy Herman Ottó, aki már 1897 októberében megfordult Debrecenben és Király Gyula gazdasági tanácsnokkal járt a Hortobágyon, Zoltaival csak 1905-ben került összeköttetésbe. Egy újsághír szerint Mendelovics Miksa üzletében karikást, erszényt és fokost vásárolt (Debreczeni Ellenőr, 1897 október 15). Hogy ezt a cselekedetét hány széles, egészséges mosoly és kicsinylő leszólás követte akkor Debrecenben, azt Zoltai maga se tudta volna megmondani, mert a magyar néprajzi tudományról akkor még neki is igen szerény fogalmai lehettek és érdeklődése inkább a régészeti kutatások, főleg a történetírás felé irányult.
