Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1939-40 (1941)

Függelék - Zoltai Lajos dr.1861—1939

203 hogy annak javára kénytelen volt igénybevenni a falubeli jó emberek, rokonok adakozásait is. Szegény ember gyermekének akkoron a gimnáziumi tanulás egyúttal az életfenntartás nehéz és sokszor igen sanyarú küzdelmét jelentette. Nem csoda, ha az ilyen gyermek jobban megedződik az életre és hamarább megtanulja, hogy a legjobb íze mégis csak a becsületes élet és munka sovány kenyerének van. Zoltai ifjú diákkora hosszú életének kitűnő, elhatározó jellegű alapozója volt. Zoltai a nánási gimnáziumban öt iskolai évet töltött a hajdú-gyermekek között, nagy buzgalommal a tanulás és sok serénykedéssel nevelő házigazdája iránt.

5 Tanárai voltak a jogot végzett Kola Antal, a kiváló Kruchio Lajos, aki Debrecenben szénior is volt, akit hálás tanítványai 1897-ben áldásos tanári működésének negyedszázados fordulóján melegen ünnepeltek és az V. osztályban Sipos Gergely. A gimnáziumi évkönyvek feljegyzései szerint Zoltai kitűnő tanuló volt, csupán — mint később is — a mértan volt gyengéje. Amint ő maga többször emlegette, vakációk alkalmával nem egyszer gyalog tette meg az utat Nánástól Földesig, vagy vissza, ami légvonalban is jó 60 km. Poros utakon, botvégre tűzött batyuval, alkalmi szekerekre felkérezkedve, sokszor bőrig ázva és kalandokon átesve vándoroltak az akkori szegény tanulók szülőfalujuk tornya iránt. Űtszéli csárdák előtt bizony csak az itató kút vedréből oltották szomjukat s a vályúra ülve bús epedéssel olvasgatták a csárda falán a jó bort, hideg sert kínáló feliratokat. Zoltai egy ilyen nánási, gyalogosan megtett útját leírta egyik diáktársának,

6 ami mutatja a benne korán felébredt írói hajlamot. Erről tanúskodnak édesanyjához írott, gondosan fogalmazott levelei is. Szinte megható, hogy a serdülő ifjú ezekben a levelekben milyen öreges komolysággal és mennyi meleg szeretettel adott jó tanácsokat anyagi gondokkal bajlódó édesanyjának. Az V. osztály elvégzése után Zoltai búcsút mondott Nánásnak, mert az 1878—79. iskolai évben már a debreceni ősi Kollégium VI. osztályának növendékei között találjuk, mint szolgatanulót.

7 Ez volt az az esztendő, melyben a Kollégium tanárai maguk belátták, hogy a szolgatanulókat bizonyos lealacsonyító teendők alól fel kell menteni s szállásaikat megfelelő bútorzattal kell ellátni. Ez a körülmény azt jelenti, hogy Zoltai Lajos még megízlelte a régebbi diákélet sanyarúságait is. Különben már a VI. osztály elvégzésével a Józsa János-féle alapítványból 30 frt. ösztöndíjat kapott és abból a pénzadományból is juttattak neki, melyet a debreceni Takarékpénztár évenként szegény tanulók részére bocsátott rendelkezésre. VII. osztályú bizonyítványa szerint az 1879—80. évben a jobb tanulók közé tartozott. A Józsa-alapítvánvból mind ez évben, mind a követ-