Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1939-40 (1941)

Függelék - Zoltai Lajos dr.1861—1939

204 kező 1880—81. esztendőben megkapta 30 frt-ját. Ez utóbbi iskolai évben 78-ad magával tett érettségi vizsgálatot jó eredménnyel. Tanárai voltak: Békési Gyula, Osterlamm Ernő, Lengyel Zsigmond, Tóth József, Nagy Elek, Géresi Kálmán és Nagy Pál. Zoltai Lajos bizonyítványai a komoly, törekvő deákról tesznek tanúságot, de úgylátszik, hogy a kötelező iskolai tanulmányokon felül érdeklődését egészen sajátságos tudásvágy sarkalta a szellemi élet különféle irányú megnyilvánulásai után. Ezt bizonyítja egy gimnazista éveiből származó kéziratos jegyzetanyag, mely a 97—427. oldalakon maradt meg. Ebben különféle címek alatt (Szorgalom és kitartás, Tudományos búvárlat, A tapasztalat iskolája, Üzletembejek, Jellem, Nihilisták, Honi és külföldi szellemi nagyságok, írók, Politikusok, Művészek, Tudósok, Felfedezők) közismert bölcs vagy szellemes mondásokat, megállapításokat gyűjtött össze hasznos tudnivalókkal együtt. Szinte öntudatlanul fejlesztette lelkében az újságírói készséget, mely akkoron is szívesen táplálkozott a tetszetős, találó és csattanós idézetek kéznél fekvő tárházából. Ez a készség meg is gyökerezett benne egész életére. Historikus hajlamainak első csírája rejlik abban az igyekezetében, mellyel összeírta magának a Zolthay-család tagjainak szerepléseit 1505-től 1740-ig. Az eredmény, mely itt eléje tárult, a szegény falusi ifjú nyiladozó öntudatába elhintette a tudásvágy, a kutató élet, a felfelé törekvés magvait. Elődeihez valamilyen formában méltónak lenni, ez az eszme motoszkált a serdülő ifjú fogékony lelkében, mikor annak síkjára ráesett az érett ifjúság első sugara. Éreznie kellett, hogy az új korban egy szegény ifjú fegyvere, mellyel magának hírt, nevet sz erezhet, nem a kard, hanem a tudás. Ez az ösztönös érzés sarkalta a lexikális adatok összeírására, melyről már említést tettem. Akár maga böngészte össze, akár már meglévő, akkoron gyakori kéziratból másolgatta ki, bizonyos, hogy szabad idejét fordította reá. Ebből pedig önként következett, hogy a léha életmód szerencsés ellentéte, a zárkózottság, a magány lett osztályrésze. Olthatatlan tudásszomja, mely hosszú életen át soha többé ki nem apadt, elhatározóan úrrá vált felette s ezért egyre tanult, képezte magát. A tudás feltétele pedig a rátermettség után az idő. De hiába fordította minden szabad idejét önképzésére, az érettségi vizsga letétele után — úgylátszik — teljesen tájékozatlanul állott a világon! Ezzel sok magyar ifjú sorsában osztozott. Ugyanis fel-felcsillanó hajlamai s érdeklődései ellenére nem a neki megfelelő tanári pályát, a bölcsészeti tudományok művelését, hanem a theologiát választotta. Ezt a lehetőséget felkínálták neki szegénysége és az akkori debreceni viszonyok.