Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1939-40 (1941)

Függelék - Pósalaki János és emlékirata a Karaffa járásról

176 egység lejjebb szállítását. Azt hisszük, hogy jegyzőnk ez érdemét akarta a tanács honorálni a következő évben, mikor főbírónak is jelölte. Bár nem választották meg sem most, sem a következő években — noha többször is jelölték —, de ettől kezdve az első szenátor lett.

3

9 1697-ben több alkalommal járt követségben Eperjesen, Bernáth János-féle perben képviselve a várost. Majd a hegyaljai lázadás leverésére induló Vau démont herceghez Patak alá küldte a város, bizonyára hűségének bizonyítására. Az év vége felé pedig Savojai Jenő herceg táborára ment, hogy a téli kvártélyt lehetőleg csökkentse.

4

0 Az év végén mint rationum exactorral, azaz városi számadások felülvizsgálójával találkozunk vele.

4

1 Mindé megtiszteltetés után annál nagyobb volt a meglepetés, mikor az év utolsó napján az egész szenátus és a választott hites közönség előtt bejelentette a nótáriusságról való lemondását.

4

2 Az okot a szűkszavú feljegyzés nem mondja meg, hanem a lemondást tudomásul véve, a hivatal letételére a következő év május 29-ét szabta meg. Az 1698. év első tanácsülését is foglalkoztatta ez az ügy, de ekkor azt határozták, hogy megvárják a döntéssel az éveleji tisztviselőválasztások eredményét.

4

3 Űjra jelölték főbírónak, de nem választották meg. Úgylátszik, elhatározása igen komoly volt, mert a következő ülésben elhatározott fizetésemelés és a nótáriusnak a tanács tagjai közé hivatalból való felvétele sem ingatták meg szándékában. Hivatalát még ellátja, sőt még követségekbe JS megy. így az év első felében Diószegen járt a debreceniek vámja ügyében. Ugyanis a pocsaji rév és híd birtokosa, gróf Gronsfeld Henrik, szokás ellenére vámot szedetett az érmelléki szőllőkre járó debreceni szekerek után. A város ez ellen eleinte tiltakozott, majd igyekezett egyességre bírni a földesurat. Ebben az ügyben jártak nála január 5-én, némi ajándékokkal Komáromi György és Pósalaki János. Majd a városnak Bernáth János eïleni perében —- ebben különben személyesen is érdekelve volt — tárgyal sikeresen, békés megegyezést létesítve a város és az alperes családja között.

4

4 Mikor azonban május vége közeledett, az utolsó előtti tanácsülésen, május 25-én emlékezetbe hozta „tavaly esztendőben tött búcsúzását és usque ad 28. Maji való maradását", hogy ha a tanács a következő ülésen nem lenne teljes számban együtt, ,

sne mondanák, hogy elébb kellett volna búcsúzását megemlíteni".

45 De nemcsak a hivatalától, hanem még a concivitastól, azaz a 3

9 U. o. 1697. 12. 1. 4

0 U. o. 1697. 43., 94., 125. 11. 4

1 U. o. 1697. dec. 23. 4

2 U. o. 1698. 159. 1. 4

3 U. o. 1698. 164., 173., 180. 11. 4

4 Tan. jkv. 1698. 186. 1. 4

5 U. o. 1698. 248. 1.