Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1939-40 (1941)
Függelék - Pósalaki János és emlékirata a Karaffa járásról
1 71 a bizonytalan helyzet tönkretette kereskedelmét. Majd a közeli hajdúvárosokat izgatták fel Debrecen ellen, napirenden voltak a debreceni polgárok nyájainak, csordáinak elhajtása. 1680-ban például Császár Mihály, a böszörményi német hadak kapitánya 100 szál fát követel erdeinkből a palánkok megerősítésére. A tanács Bartha Boldizsárt, történetíró későbbi főbírót, Szígyártó Istvánt és Pósalaki Jánost küldte Böszörménybe alkudozásra. Nem sok sikerrel járhattak, mert a böszörményiek még egy hónap múlva is rá akartak törni az erdőre. 1 9 Az 1680-nal kezdődő évtized nemcsak a háború bizonytalansága miatt jelentett sok bajt a városnak, hanem azért is, mert az eddigi kedvező földrajzi helyzetét megszüntette. Több mint egy századon keresztül nyitvaállott az út a debreceni kereskedők részére mind a török birodalomba, mind a királyi és erdélyi területekre. E század alatt Debrecen nagy sarcolásokat ért meg, de ezek pusztítását helyrehozta a kedvező fekvése és politikai helyzete. A felszabadító háborúk sarcai azonban már sokkal nagyobb terhet jelentettek számára. Városunk elszegényedése ekkor kezdődött, tönkretett kereskedelme többé fel nem éledt. Többízben feltörő szociális nyugtalanság csak kísérője e folyamatnak. Caraffa sarca, évenkénti beszállásolások, a török számára Váradra és Szolnokra még időnként bekívánt adó, Galga szultán sarca, időnként különféle címeken kifizetett ajándékok a korszak szelleméből, az elviselhetetlen haditerhek a hadviselés akkori természetéből következtek és egyformán tönkretették a lakosság minden rétegét. A török hatalom hanyatló erejével minél többet akart megkaparítani a másfélszázados prédából, a zsákmányoló tatárhadakat nem kötötte semmiféle szempont. A királyi katonaság és vezérei pedig — okkal vagy ok nélkül — túlzott híreket hallottak a város gazdagságáról és kegyes cselekedetet véltek gyakorolni, mikor tönkrenyomorították az eretnekeket. A magisztrátus a sok őrlőkő közül nem mindig tudott menekülni. Követjárások rendesen újabb sarc hírét hozták. Ilyen helyzetben a tanácsnak diktátori hatalommal kellett a város ügyeit intézni. Az adóemelés egyszerűbb eszköze nem volt elegendő erre, az egyén érdekét kellett megszorítani a köz javára. Az igának, mesterembereknek váradi és szolnoki várépítésre erőszakkal való hajtása, vagyondézsma, céhek és polgárok ingó és ingatlan vagyonának lefoglalása, a város népének menekülésre kényszerítése, élet és halál felett való rendelkezés a tanács hatalmának szinte korlátlan voltát mutatja. 2 0 Maga szűkebb körén 1! l Debreceni Diárium 1680 júl. 21—22, aue. 3. Tört. Tár. 1909. 536. 1. *» Tan. jkv. 1686. 179. 1. január 1.
