Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1939-40 (1941)

Függelék - Pósalaki János és emlékirata a Karaffa járásról

167 Nagyobb erők ütköznek össze felette, akkor nincs más menekvés, csak az „engedelem és a főhajtás". Gazdaságilag ekkor megy tönkre a város.

3 Korszakunk külső történetét nagyjából ismerjük. Tudjuk, hogy milyen anyagi áldozatokkal, Konstantinápolyig, Bécsig figyelve, örökös résenállással igyekeztek a város vezetői, a tanács, élén a főbíróval, a város anyagi és szellemi értékeit menteni. Ha nem is tudtak mindig sikert elérni, de példájukkal a maguk körében megmutatták a lét és nemlét kérdései előtt a magyar magatartást. A nehéz időkben, az anyagi megpróbáltatások terhe alatt fel-feltörő szociális elégedetlenséget erővel —ha kellett,— rábeszéléssel — halehetett —igyekeztek lecsillapítani. Az eredményt látjuk, de nem ismerjük azokat a circumspectus és sapiens férfiakat, akik az alacsony városháza sötét szobáiban éjjel-nappal feszült figyelemmel kísérték az országos politikát, a pillanatnyi helyzet előnyeit meghányvavetve kormányozták a várost. E hiányt szeretné pótolni e kis dolgozat. Pósalaki János nótáriusról az első adatunk 1677-ből való. Ez év május 29-én a tanácsi jegyzőkönyv szerint „ad officium notariatus strictissime juramento se obligat". Azaz kemény esküvel kötelezte magát a nótáriusi hivatalra.

4 A jegyzőséget ez évben, sőt már majdnem egy évtizede Kállai Fényes István látta el, de a tanács bölcs előrelátásból még a nótárius életében gondoskodott utódról. A hivatal nem volt éppen irigylésre méltó, mint ahogy általában nemigen kapkodták a városi tisztségeket sem abban az időben. A szenátorokat és a választott hites közönség tagjait sokszor pénzbírsággal kellett rákényszeríteni a hivatal felvállalására.

5 A tanács tagjai fizetést nem kaptak, csak ha kiküldetésben voltak, illette meg őket a napidíj. Viszont alig mult el hét ezekben az években, mikor két-három tanácsbeli szenátor útra ne kelt volna Sztambulba, Pozsonyba, Bécsbe, Budára, Váradra, Szolnokra, Kassára, vagy a fejedelmi udvarhoz. A tanács tagjai — bár ez jogilag nem volt szabályozva — hivatalukat rendesen életfogytiglan viselték, mégis ilyen körülmények között a városi adminisztráció * apró-cseprő részleteit nem ismerhették. Hiába választották a főbírót is mindig maguk közül, a város ügyeit minden apró részletében csak a jegyző ismerhette. Ez viszont nem volt a szenátus tagja, csak 1698 óta foglalt helyet hivatalosan is a jnrati judices, a szűkebb tanács tagjai közt helyet, de minden város ügyére vonatkozó irat és határozat az ő kezén ment keresztül. Éppen ez időben a hivatal fontossága is megnőtt, 1 Zoltai Lajos : Debrecen a török uralom végén. Budapest 1902. 4 Tan. jkv. 1677. 432. 1. május 29. 5 Zoltai Lajos : Debrecen a török uralom végén. 92. 1.