Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1939-40 (1941)

Függelék - Pósalaki János és emlékirata a Karaffa járásról

168 mert Kállai Fényes Istvánt, bizonyára személyes érdemei alapján bevették a tanácsba is. Sőt amint egy másik adat mutatja, még a másodjegyző is résztvett azokon az üléseken is, amelyen csak néhány beavatott jelenhetett meg e zavaros időkben.

6 A jegyző volt a város iratainak kezelője, okleveleinek őrzője, a peres felek előtte jelentek meg, ő foglalja írásban a vallomásokat és ítéleteket, vezeti a jegyzőkönyvet. A városnak egyedüli fizetett és állandó tisztviselője. Fizetését 1698-ban szabályozták, az első nótárius évi 150 forintot, a vicenótáriusok pedig évi 100 forintot kaptak. Ugyanakkor a szenátorok 40 forint évi tiszteletdíjat és a bírságból egyenlő részt élveztek.

7 A jegyzőnek, ki ez időben már a szenátus tagja, a szenátori díjon felül az oklevelek kiállításának illetéke s más hasonló mellékes kereset emelte jövedelmét. Hivatalának fontosságát és sokágú voltát fejezi ki esküje is, amit az 1676. évi jegyzőkönyv őrzött meg. A város privilégiumának gondos megőrzését, jogainak szem előtt tartását és az ítélkezésben pártatlan eljárását köti a lelkére.

8 A szigorú életfelfogású, kálvini puritánságú városban, ahol az Újszövetség mellett Mózes könyvei és törvényei is életet kormányzó hatalom volt, nagyobb súlya van ennek a lelket még a síron túl is megkötő eskünek, mint napjainkban. Különben a tanács maga is ellenőrizte tagjait. Éppen ez időben jár el több szenátor ellen, akik hivatali engedetlenség és erkölcsi lazaság által botránkoztatták meg e tisztes gyülekezetet. Ilyen környezetbe került a fiatal Pósalaki János. Születési helyét nem ismerjük, valószínűleg Debrecenben született 1652-ben. Ugyanis a tanácsi jegyzőkönyv 1727 május 22-én bekövetkezett halálakor 75 évesnek mondja.

9 Ugyanez időben szerepel a szenátorok közt egy másik Pósalaki is, István, 1675-ben Cegléd-utcáról adózik, 1676-ban esküdtbíró az alsó6 U. a. : Barta Boldizsár. Debrecen, 1939. 3. 1. ? Tan. jkv. 1698. 173. 1. január 2. 8 Én N N esküszöm az élő Istenre és az ő szent fiára az Ür Jesus Christusra, Szent Lélekkel egyetemben, az én igaz hitemben, hogy az egész Debreczeni Tanáts akaratjából, amely nótáriusságnak tisztire engem választottanak és híttanak, kinek én is engettem, abban én tellyes tehetségem szerént eljárok. Az mi az városnak secretumi, inviolabiliter tehetségem szerént observalom, azaz a város privilégiumai ellen sem nyilván, sem titkon valami romlására vagy veszedelmére volna, nem igyekszem és tselekszem, sőt azokat totis viribus az én vékony állapotom szerént egész életemben és még innen eltávoztomban is oltalmazom. Az előttem perlekedőknek minden személyválogatás nélkül mind törvénytételemben és mind írásomban és ehhez tartozó illendő dolgaimban igazat szolgáltatok. És végezetre senkinek az ő igazságát az ő romlására idő előtt más félnek ki nem jelentem és ki nem nyilatkoztatom. Ezekben kedvet, barátságot, adománt, félelmet, haragot nem nézek, hanem tehetségem szerént ezekben igazán tselekszem. Tan. jkv. 1676. 12. lap. 9 Tan. jkv. 1727. 45. 1.