Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1939-40 (1941)
Figyelő - Egy dohányzacskó élettörténete két részben
144 II. rész. A végzet rendelése szerint. Szőke a kandúrt megelégedve vitte kunyhójához, mely előtt Gabi már sebeit nyalogatta. Egyik hátsó lábára nyüstöt kötött, felakasztotta egy faágra és megnyúzta a kandúrt, ugyanúgy, mint a nyulat szokás. A farkán és a két hátsó lábán a bőrt hosszában felhasította. Ezeket meg kell hagyni, mert ezekből lesz a sallang. Az első lábak bőrét nem kell felmetszeni. A bőrt a fejen a két füle alatt körülvágta s az egészet lerántotta. A nyúzást nyomban követte a kikészítés. Ezt a mesterséget Szőke ezelőtt 25 esztendővel Czip János gulácsi juhásztól tanulta, aki már akkor igen öreg ember volt s a Dessewffy Marcell uradalmában szolgált. tengeriszárat s azt rázta veszettül az üldözött vérbenforgo szemei előtt. Azonban nem ebben rejlett a sárga kandúr végzete, hanem abban, hogy Szőke egy-kettőre a földön termett, sebtiben felkapta hosszúnyelü baltáját és annak nyelével végigvágott a macska derekán. Az ütés a lapos baltanyél élivel fene"veszedelmes! A kandúr gerince kettétört úgy, hogy ereje nyomban elhagyta, elnyúlt a földön szegény. Erre Gabinak is megnagyobbodott a bátorsága, de Szőke rákiáltott : Takarodj ! Aztán óvatosan megfogta a zsákmány két hátulsó lábát, felemelte s a vonagló árvának még néhány kegyelemütést mért a nyakára. Ezzel véget is ért kalandos mezei élete! Ezért bizony — ha utólagosan meggondoljuk — nem volt érdemes elk é hagyni a csendes gulácsi háT J _ „. . zat?! De ha más szemmel Id. Szőke Sándor, az ecsegszegi megérdemelte sorcsősz vasárnapi viseletben. nezzuK, megeraemeite soi sát, mert igen sok kart tett a határon! Veszedelme volt minden fészeknek, fűben, bokron, fán és jóformán minden szárnyas és négylábú állatnak! Feneketlen bendője nem ismert kegyelmet, valóságos vérengző bestia volt, míg végül is igen jámbor és békés elhivatás várt reá: egy sallangos dohánvzacskó földi szerepe.. .
