Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1939-40 (1941)

Figyelő - Egy dohányzacskó élettörténete két részben

145 Szőke a macskabőrt tűzhelyének hamujával belülről vas­tagon behintette, hogy az a bőrön maradt húst, cafrangot le­vigye, lepállassza. Akkor a bőr két végét lefogva, levitte a Holt­tisza partjára s ott többször bemerítette a vízbe. A beáztatott bőrt visszavitte kunyhója tűzhelyéhez, mely­nek hamujában jól megforgatta. A hamu a nedves szőrre vas­tagon rátapadt. Ezután kerített egy rossz fazekat. Kb. háromujjnyi vasta­gon hamut tett a fenekére. Erre helyezte a kandúrbőrt s arra ismét háromujjnyi hamut hintett és a fazekat teletöltötte víz­4. kép. A tiszaparti csőszök világa. Itt a Felsőtisza mentén vannak a magyar Alföld legköltőibb tájai. : ' it' .V ..c' v • r* * »í 1 ''.) ... ., ' zel. Szóval a bőr letisztításához hamulúgot csinált,. Ebben a bőr három napig ázott. Felülre tett egy darab követ is, hogy a bőr ne szá'ljon fel a lúgban. . Negyednapra csinált egy fakést és, a hamutój^ lúgtól meg­mosott bőrt rátette vegy deszkára. A fakéssel a pállott szőrt le­vakarta. A bőr belső felületének letisztításához fakést nem szabad használni. Ezt a műveletet ujjaival végezte el. A bőrt, mint a kesztyűt, ráhúzta a kezére és a belső felület lúgozott, könnyen leváló húscafrangjait az öt körmével kaparta le. A letisztítást követi a nedves bőr szárítása, puhítása. Ez igen fontos művelet, mert ettől függ a zacskó finomsága, tar­tóssága. to

Next

/
Thumbnails
Contents