Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1939-40 (1941)

Jelentés a Déri múzeum 1939. évi működéséről és állapotáról - Személyi ügyek

14 „Drága halottunk, Kedves Lajos Bátyánk! Mélyen megrendülve állok ravatalod előtt, hogy forrón szeretett városod tisztviselőkara, a Déri Múzeumban árván maradt tanítványaid és munkatársaid, a Magyar Nemzeti Múzeum, a Közgyűjtemények Országos Főfelügyelősége, a Debreceni Múzeumbarátok Köre és a Magyar Numizmatikai Társaság Debreceni Csoportja nevében elbúcsúzzam Tőled. Lelkem megrendülését, szívem mélységes fájdalmát nem csak az fokozza, hogy én második atyámat vesztettem el Benned, hanem az a körülmény is, hogy én, aki tizenhét esztendőn át jóformán mindig Veled voltam ; aki atyai szereteted és hatalmas tudásodat mindig élvezhettem ; aki még súlyos betegséged ideje alatt is mindig csak munkában, tervezgetések és tanulmányok között találtalak : most először az életben pihenni is látlak... Hiszen ravatalán minden halandó megkezdi hosszú nyugalmát, de valahogy a Te koporsód előtt mégis különösen hat mozdulatlanságod. . . Hűséges özvegyed és rokonaid az áldott jószívű, végtelenül gyöngéd és figyelmes, a jólelkű férjet és embert siratják Benned, mi pedig a fáradhatatlan, tudományos eredményekben gazdag, úttörő tudósát a magyar kultúrának, szorosabb értelemben városunknak, melynek kultúrájáért a szó teljes értelmében egész életedet áldoztad. Mert, hogy Debrecen város történelme az őskortól kezdve napjainkig, sokféle vonatkozásban, préhistóriai, históriai, közgazdasági, szociológiai, részben egyháztörténeti, főleg pedig helyrajztörténeti, művészettörténeti, iparművészeti, továbbá ethnografiai szempontból az összes vidéki városok között a legalaposabban van feldolgozva : az elsősorban a Te érdemed! Ezért a tényért még annak is tisztelni kell a Te emlékedet, aki a tudomány eredményeiből közvetlenül nem szokott részesülni! A Te páratlan tudásod, munkabírásod és a mai generáció által érthetetlen, sokszor csak kigúnyolt óriási szorgalmú lelkesedésed hordta össze jóformán fillérekből azt a szilárd alapot, melyen ma az országos hírű, európai viszonylatban is az elsők közé sorozható Déri Múzeum díszeleg. Amit most mondtam, nincs benne semmi túlzás! Ha a mélyen tisztelt gyászoló gyülekezet közül bárki belép a Déri Múzeumba s annak akár drága, nagyértékű kincseit, aranyait és gyémántjait, akár márványcsarnokait és pazar fényben úszó dísztermét szemlélgeti, húnyja be egy pillanatra a szemét s idézzen lelki szemei elé egy szerény öltözetű, igénytelen kis alakot, aki faluról tanyára, tanyáról lakatlan pusztákra gyalogosan lohol, pár koronával a zsebében, ét len-szomj an, porban-sárban, nyári hőségben vagy csípős őszi szélben, aki minden számvevőségi pontosságot felülmúló, de a napi 2 koronát soha meg nem