Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1939-40 (1941)

Jelentés a Déri múzeum 1939. évi működéséről és állapotáról - Személyi ügyek

15 haladó személyi kiadásait lelkiismeretesen fillérről-fillérre noteszbe jegyzi, és aki hátizsákja alatt, melyet a pusztuló népi kultúra vagy az őskorok tárgyi emlékeivel tömött meg, szinte kétrét hajlik : idézze maga elé azt az alakot, mert a mai nagy múzeum fénye e szerény, igénytelen külsejű, szapora járású kis ember alakja nélkül el sem képzelhető. És ő az: Zoltai Lajos! Itt fekszik előttünk! Nekem legalább is ragyoghat a Déri Múzeum minden ezüstje, aranya, gyémántja ; tündöklő fényáradatban úszhat a márvány kupolacsarnok, Munkácsy Mihály 5. kép. Zoltai Lajos koporsóját a gyászkocsihoz viszik. Ecce homo-ja és maga a pompás díszterem is : Zoltai Lajos látszólag szürkefényű alakja nélkül mindez csak üres, vak csillogás volna számomra. És ez egészen természetes is. Mert a Déri Múzeum régészeti, néprajzi és művelődéstörténeti osztályaiban melyek múzeumunk tudományos anyagának törzsét alkotják —, jóformán minden régebbi tárgy a mi drága halottunk kezenyomát őrzi. A Múzeumbarátok Köre is, mely tagjainak áldozatkészségére tart igényt, bár soha egy fillért el nem fogadott Tőled, mégis Téged tartott legbőkezűbb mecenánsának, mert pénzre át nem számítható szellemi és lelki kincseid nyújtottad számára.