Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1939-40 (1941)

Figyelő - Adatok a debreceni polgár földművelésének műszókincséhez

136 szerves tartozéka volt a polgárjognak, ez pedig a belvárosi ház birtokához és a város communitása által megszabott terhek viseléséhez volt kötve. E terhek nemcsak adófizetést jelentettek, hanem kézzel, jószággal, igával való szolgálatot is, különösen a XVI—XVII. században. 1571-ből csak az első adat van a földek meghatározott időközökben való kiosztására, valószínű azonban, hogy korábban is így volt, csak forrásaink hiányoznak ez időből. A ház után való földek az Ondódon, Elepen, Cucán és Fegyverneken terültek el a város XIV. századi birtokain. A béres, taksás vagy pénzes földeket, a XVI—XVII. században szerezte meg a város zálogbavétellel és a zálogsumma könnyebb fizetésére osztotta ki vállalkozó polgárai között. Míg a ház után való földet a házzal együtt örök tulajdonul el lehetett adni, a béres földek 1854-ig' a város communitasa tulajdonában voltak, de már a polgárok 1818 óta hoszszabb időre szinte tulajdonjoggal bírták. Ezekből nem volt, szabad senkinek 16 nyilasnál (80 hold) többet fogni. Ugyancsak a város birtokában volt a belső legelő vagy nyomás, valamint az erdők és a Hortobágy melletti legelők. A belső legelőt 1876ban osztották ki a polgárok között, mégpedig minden 8 D-öl belvárosi telek után 300 G-ölet, és minden 8 D-öl külvárosi telek után 150 n-ölet adva. Ezt a területet a föld minősége, várostól, úttól való távolsága alapján osztályozták. De az elméleti egység a fenti 300, ill. 150 [>öl volt. A kaszálók az erdőkön, Csere, Haláp, Pac, Bánk, Fancsika és Gúth nevű erdős pusztákon voltak, az erdei tisztásokon, a Nagyerdőn soha. Az erdők tisztásait a XVIII. század eleje óta kaszáitatásra, télen legeltetésre, időnként szántás-vetésre is használták a belvárosi és cívis joggal ellátott polgárok, 1818-ig ingyen, 1818 óta pedig a kincstári erdős pusztákon boglyásonként meghatározott bérért, 1854 óta pedig tulajdonjoggal. A szőllőskertek a XVI—XVIII. században keletkeztek az egykori szérűs-, ólaskertek helyén. A tanács időről-időre a jelentkezők között a város árkai alatt, bizonyos, egyösszegben, egyszersmindenkorra fizetett váltságbér fejében tulajdonjoggal osztotta ki. Míg a ház után való földek a mult század hatvanas éveiig a belső városi háztelkek nélkül eladhatók nem voltak, a kaszálókra és béres földekre nézve esetről-esetre a tanács intézkedett, a kertek jogilag nem voltak a háztelek tartozékai. — A tanács csak a kaszálókon tiltotta az állandó kintlakást, elsősorban erdővédelmi okokból. A XVIII. századig nem kellett tiltani, mert a zavaros időkben nem is lakott kint senki, de a zavarok elmultával már e század elején keletkeztek itt is szállások. 2. Hiányos a népi mértékegységek c. fejezetben a mértékek felsorolása. A legkisebb hosszúság egység az ujj, a mutatóvagy középsőujj szélessége, aztán a tenyér és az arasz. Ezek