Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1939-40 (1941)

Figyelő - Adatok a debreceni polgár földművelésének műszókincséhez

135 hanem a nyelvet, mint élő organizmust tekintve, a maga természetes környezetében igyekszik törvényeibe behatolni. Nehézségekkel kell megküzdenie, de ezeket maga is ismeri. Már maga a debreceni határ geográfiai alkata, a termelés sokszínű volta mélyreható és hosszú ideig tartó munkát igényel. Ezeket az akadályokat tiszteletreméltó igyekezettel próbálja leküzdeni. Az egyes fejezetekben rövid ismertetését adja a szerző a magyar gazdálkodásnak általában, a debreceni földközösségnek, a népies mértékegységeknek, szállítóeszközöknek, a föld előkészítésének és megmunkálásának, a kalászos, kapás- s takarmánynövények termelésének. Ahol lehet, mindenütt történeti keretbe rendezi anyagát. Rendszerezése világos, de a feldolgozása nem teljes. Kimaradt belőle a kezesés aprómarhatartás, a nem kisebb múltra visszatekintő kerti gazdálkodás és a méhészet. E művelési ágak a földműveléssel a legrégibb történeti adataink szerint is mindig szoros kapcsolatban állottak, ma is viszonylag jelentős részét teszik, tőle elkülönítve nem tárgyalhatók. Az egyes fejezetek, talán a helyszűke miatt túlrövidre vannak szabva és ennek tulajdonítható az, hogy a munkák leírásánál az egyes mozzanatokat csak futólag említi, vagy éppen elhagyja a szerző. Az alábbiakban ezeket az elhanyagolt részeket vagy téves állításokat szeretnénk kiegészíteni vagy helyesbíteni, anélkül azonban, hogy akár a mü komolysága, akár a szerző lelkiismeretes munkája iránt a legkevésbbé is kételyt támasztanának. Nagyon természetes, hogy a fokozott követelmény — a nyelv természetének, törvényeinek történeti keretbe való állítása — nehéz munka elé állítja a szerzőt. Az igyekezet kétségtelenül javára szolgál. Másrészt mégis jogosultnak látjuk a kritikát azért, mert hiszen néhány kérdéscsoportot már korábban is tisztáztak mások e téren. E hiányok pótlásával a cívis szótár ügyének is szeretnénk szolgálatot tenni, nagyrészt merő lokálpatriotizmusból is. A hiányosságokat vagy tévedéseket két csoportba oszthatjuk. I. a feldolgozott anyag hiánya, II. a műszótár és az í-zés kérdése. I. 1. Tévesnek kell tartanunk a szerző néhány megállapítását a földközösség c. fejezetben. A debreceni polgárok birtokai a birtoklás jogi természete szerint négy csoportba sorozhatok : a) a ház után való földek; b) a béres vagy taksás földek; c) a kaszálók; d) a szőllőskertek. E négy csoport — alapja a birtoklás jogi természete — már a legrégibb, történetileg igazolható időkben is megvan. A ház után való föld a legrégibb időktől kezdve, jogilag 1848-ig, azonban gyakorlatban a 60-as évekig,