Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1938 (1939)

Figyelő - Kiss Géza: Ormányság.

91 1787-től 1863-ig eltelt idő a lassú emelkedés, majd a stagnálás ideje, az egyke már érezteti hatását. De 1863-tól kezdve már rohamos a pusztulás, még a bevándorlás sem tud lépést tartani a magyarság fogyásával. Az egyke okáról már sokat és sokan írtak. Nem újkeletű betegség. Már a XIX. század kutatóinak is feltűnt, hogy a dunántúli kálvinista magyarságnál érezhető leginkább a hatása. Azóta is többízben kapcsolatba hozták a vallással. Máskor gazdasági okot emlegetnek, majd a zárt település endogámiáját okolják, majd a múltbeli katasztrofális egészségügyi állapotok jelenben való reakcióját tekintik okának. A különféle magyarázatokban van valami az igazságból, hiszen példát lehet hozni a tételek igazolására. De éppen úgy lehet az ellenkezőjét is igazolni velük. Hogy tisztán materialista magyarázattal a jelenség okát megfejteni nem lehet, éppen abból látszik, hogy ahány kutatója van, annyi a vélemény is felőle. Az ormánysági egyke a legfőbb bizonyíték a materialista magyarázat csődjére. A török hódoltság anyagi nyomorúsága nem tudta megtörni az ingoványok közé szorult nép életerejét. Sőt arra volt képes ez a megfogyatkozott népség, hogy az élete fenntartásán kívül magas szellemi kultúrát ápolt, iskolát, tanítót, papot tartott. Kultúrájának bizonyítékát bőven ismerteti K., de nem hallgatja el az élet anyagi oldalát sem. A jobbágyfelszabadulás nem jelentette a kis falvak lakóinak felszabadulását, sőt az életlehetőségeik szűkebbreválását okozta. A közös szolgálmányoktól elestek, az életet jelentő erdő bezárult előttük, az uradalmak földet nem adtak. Munkaerejükre szükség nem volt, minden intézkedés, ami történt, több százados, saját maguk által teremtett, lelkiségüknek megfelelő szellemi kultúrájuk ellen irányult. Mivel a mindinkább szűkülő körből kijutni sem anyagilag, sem szellemileg nem lehetett, az ormánysági magyarság — s vele együtt más területek magyarsága is — passzivitásba szorult vissza. Az egyke lázadás valami ellen, ami a nép számára megérthetetlen, ami ellen egész lénye tiltakozik, a felsőbb, idegennek érzett kultúra ellen, melyet nem ő teremtett és nem is fog magáévá tenni, hanem inkább választja a természet parancsa és a józan ész szava ellen a pusztulást. Tehát nem a nép tragédiáját, hanem a kultúránk csődjét s nemzedékek jóakaratú munkájának hiábavalóságát jelenti az egyke. A lelket — még ha nem is olyan differenciált, mint a felsőbb kultúrán felnőtt emberé —, büntetlenül elhanyagolni nem lehet. A történelmi időkben, valamikor megbomlott a magyarság lelki egysége. Napjainkban ez a bomlás a felszínre jutott. Az egyke, a különféle szekták, a messianizmus a közösségi lélek betegségének megnyilatkozásai. Azt az egységes anyagi és szellemi kultúrát, amely egyformán sajátja volt az ormánysági, tiszántúli vagy erdélyi magyarságnak, ma már csak kevésszámú