Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1938 (1939)

Figyelő - A nábrádi légörvény vagy tornádó

92 kutató ismeri. K. munkája az önismeret töviskes útját járó ember műve. Nem szakmunka, több annál, benne van minden, amit egy élet lelkiismeretes fáradozásával erről a tárgyról össze lehetett gyűjteni. (B. I.) IV. A nábrádi légörvény vagy tornádó. 1938 augusztus 6—17-ig végeztem el a VIII. panyolai régészeti ásatást. Panyola szatmármegyei község, a Szamos partján fekszik, de határa átfogja a Szamosközt a Tisza balpartjáig. A Tisza szakadó partja tövében került napfényre egy középkori palánkvár romja, melynek maradványait évrőlévre folytatólagos ásatásokkal szoktam feltárni. 1938 augusztus 8-án javában folyt a VIII. panyolai ásatás. A Tisza áradt s én a jobbparti lapályon felütött sátortanyámat kénytelen voltam felszedni s a füzesbe szállítani. Amint a füzesben vertük a sátrat, egyszercsak hallom, hogy munkásaim a balparton kiabálnak : Odanézzetek, még olyat nem láttatok! Kiszaladtam a füzesből s az emberek figyelmeztetésére azonnal észrevettem, hogy tőlünk DK-re az égen egy vékony tölcsérszerű felhő csüng alá. Rögtön megnéztem órámat és kézbe vettem fényképezőgépemet. Pontosan 16 óra 35 perc volt. Hogy a légörvény keletkezésétől odáig mennyi idő telt el, nem tudhatom. Többé nem vettem le róla a szememet s állandóan fényképeztem, mert a jelenség lényegét azonnal felismertem : egy tornádónak vagyok szemtanúja. A lenyúló felhőtölcsér először vékony és hegyes volt, aztán vastagabbá vált és alább nyúlott ^1. kép). Az egész hosszában villódzó csíkot vettem észre, mintha valami fehérség felfelé áramlott volna benne. Aztán a felsőrésze előrehaladni látszott, minek következtében oldalra dőlt (2. kép). A következő percben fodrossá vált és a fodrokat a felfelé áramló erő vadul csavargatta. Majd rövidebb, vaskosabb lett a tölcsér (3. kép) és fehéres, 1. kép. A nábrádi légörvényről készült 5. felvétel.