Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1938 (1939)
Figyelő - Kiss Géza: Ormányság.
89 ükei magának, s az új közösség szimbólumává, tagjainak ismertető jelévé avatta. A debreceni pásztorrováshoz hasonló négyfelé hasított rovást közölt Brunner Kar' 1 Kelet-Poroszországból. Ezen római egyes, ötös és tizes számjegyek láthatók. A debreceni rováshoz valószínűleg semmi köze sincs. Ha mindenáron összefüggést keresünk köztük, akkor is magyar eredetűnek kell tartanunk. A magyar pásztorokat ma is keresik külföldön, s nem egy vállalkozó szellemű pásztor ki is megy. De jó híre volt külföldön a magyar pásztoroknak már száz évvel ezelőtt is. Csak Vas Gereben regényeire gondoljunk. Lehetséges tehát, hogy magyar pásztor csinálta a keletporoszországi rovást is. Lüko Gábor. III. Kiss Géza : Ormányság. Bp. 1938. Sylvester Bt. 8°. 128 1. Ezt a hosszú élet munkájával megírt tanulmányt nem lehet a szakmunkák szigorúan megvont korlátai közé szorítanunk. A szerző nem akart ethnografus, nyelvész, szociológus vagy zenefolklorista lenni, de mindenből a legtöbbet igyekezett adni. Egy kisebb közösség százrétű életét akarta megismertetni s ez sikerült is neki. Művéből egy területileg és demográfiailag zárt egységben kifejlődött népi kultúrát ismerünk meg. Olyan kultúrát, amelynek gyökerei a történeti idők folyamán bekövetkezett változások ellenére is lenyúlnak a magyarság szellemi egységének korába. Napjainkban szellemi és társadalmi életünkben itt-ott megnyilvánuló magyarságnak már csak a szakemberek ismerik fel az ősi magyar népi kultúrával való kapcsolatát. Az a tény, hogy külön tanulmány tárgyává kell tenni azt, hogy mi a magyar, arra a kórtünetre mutat, hogy az egységes nemzeti kultúránk végzetes lejtőre csúszott, hogy a társadalom vezető rétegei nem érzik vérükben, gondolkozásukban, az egész ösztönös életükben a magyarsággal való lelki közösségüket. Mert ha ez nem így volna, a magyarságot nem az értelem útján kellene tudatosítanunk. A Kiss Géza műve kiáltó bizonyíték arra, hogy a magyarság népi kultúrája — egészen addig, míg társadalmi és állami életünk a mai állapothoz vezető végzetes útra nem tért —, minden földrajzi távolság ellenére homogén volt. Egységes nem csak a vízszintes irányban, területileg véve, de egységes függőlegesen is. Nem volt gyökértelen felsőbb kultúra és külön alsó, 1 Mitteilungen aus dein Verein d. Königlichen Sammlung für deulsche Volkskunde zu Berlin. Bd. III. 1!H2, 18 old. 4/(1 kép.
