Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1938 (1939)

Jelentés a Déri múzeum 1938. évi működéséről és állapotáról - A múzeumi tisztviselők 1938-ban végzett tudományos munkája. Gyűjtés, kutatóút, megfigyelés, ásatás

36 Átkeltünk a Hortobágy-folyó duzzasztógátján, mely a Csárdától D.-felé 1 kim. távolságra van és a Fekete-rétnek vettük útunkat. A folyó jobbpartján legelő bikagulya mellett haladtunk el. A Hortobágyon mindenféle nyájnak megvan a maga érdekessége, szépsége, jellege. A sötétlő ménes, a fehérlő gulya, a juhok vagy birkák jámbor szürke serege más-más húrokat érintenek érzelmeink hangszerén. A legmaradandóbb benyomást talán a ménesterelés gyakorolja a nyári pusztajárók lelkére. Szerintem mindezeket a látványosságokat messze felülmúlja a bikagulya, ez a 60—70 gyönyörű, komor, címeres tenyészállat, amint bölényekhez hasonlóan egy tömegben álldogálnak, morognak, néha tülekednek, majd széles homlokukat a szíkpadkára dörgölik és pezsdülő vérüktől, a faj életösztönétől tüzelve bőgnek a melegebb, boldogabb Tavasz után. Aki a Hortobágyon felejthetetlen őstájat akar látni, az nézze meg a végtelen síkot a bikagulyával, mely a csárda közelében a tavaszi kihajtásig látható. A Fekete-rét felé gyalogolva két felejthetetlen fényjelenségben gyönyörködtünk. Mindkettőt a felettünk áthaladó gomolyfelhők árnyékai okozták. Ezek a tavaszi gomolyfelhők mintegy szabályos elosztásban sorakoztak köröskörül az égen. Vízszintesre nyesett hasuk sötétebb vonalai, alulról látva, emelkedő körlépcső rajzát mutatták. Ha egy felhő elfedte számunkra a napot s mi a kerek árnyék központjába jutottunk, köröskörül a felhőárnyék peremén, a fényben úszó délibábos táj úgy ragyogott, mint valami kerek aranyráma. Nem hagyom említés nélkül az árnyék okozta hirtelen lehűlést sem, mely ilyenkor feltűnően érezhető. 14. kép. A hortobágyi bikagulya.