Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1938 (1939)

Jelentés a Déri múzeum 1938. évi működéséről és állapotáról - A múzeumi tisztviselők 1938-ban végzett tudományos munkája. Gyűjtés, kutatóút, megfigyelés, ásatás

35 növényzete között szárcsák, vöcskök keresik élelmüket. Egy magános nyári lúd (Anser anser L.) érkezett a Halastó felôï, hol költeni szoktak, de láttunk vetési ludat is (Anser fabalis fabalis Lath.), mely riasztásunkra nem repült fel. Ez bizonyára sebzetten maradt vissza. Felejthetetlen látvány a cankócsapatok légi játéka. Seregély módjára csapkodnak a vizek felett, pompás lesuhanó ívelésekkel, felcsapásokkal és hirtelen kanyargásokkal. Ilyenkor, lia alsajuk a nap felé fordul, a szürke folt egy pillanatra megvillan, mint a fehér ezüst. Ez a tünemény ismertető jelük. Valóban bámulatraméltó egy ilyen csapatrepülés, mely felülmúlja a gépies pontossággal lefolyó tornászcsapatok mutatványait! üe mi az, ami egysíkban tartja össze e vadmadarakat az örökösen irányt és szintet változtató szédületes légi mozgásban? Mintha valami láthatatlan üveglapra volnának rögzítve, hogy egyetlen tag sem vét az összgyakorlat kimért szabályai ellen?! után éppen az ellenkező érzést és hangulatot váltotta ki bennünk az a három hollóból (Corvus corax corax L.) álló kis csapat, mely felettünk DK.-nek húzott, bizonyára komoly megfontolt céllal. Jellegzetes alakjukat távcsővel jól kivehettük. A víztároló földgátján több hantmadarat (Oenanthe oenanthe oenanthe L.) figyeltünk meg, melyek ott a gyeptéglarakások hézagjaiban fészkelnek, s távolról tanúi voltunk, miként úszta át a gáton belőli mély vizet egy nyúl, hogy a sík vízből kiemelkedő füves szigethez jusson, hol a párja várt reá. Mivel a víztároló keleti gátján emberek dolgoztak, visszatértünk, s a nyugati gáton sétáltunk le a duzzasztó gát felé. Hatalmas nádkúpok vannak itt készenlétben, mert szeles időben a hullámzó víz nyaldossa a gát oldalát, ami ellen sövénynyel, rőzse- és nádkévékkel védekeznek. Sokszor ez is hiábavaló. Az elmúlt télen történt, hogy a jéggel fedett víztárolóba a Hortobágy felgyűlt vizét beszorították. A víz felemelte a jégtáblákat és ezeket a legközelebbi pusztai zabolátlan szél olyan erővel * vágta a gát falához, hogy azt valósággal elsöpörték. A tárolt víz rázúdult a Borsos-laposra, a veszedelmesen felduzzadt folyóvizet pedig el kellett engedni. Úgylátszik, a Hortobágyon külön kell kitapasztalni a Természet szeszélyét. A helyreállított keleti gáton még most is dolgoztak az emberek. A duzzasztóműnél felhalmozott nádat hidasalakú kis bárkán szállították nekik a túlsó oldalra A megpakolt vízijárművet hosszú rudakkal taszították. Volt valami ősi íze ennek a látványnak. Az elmúlt télen az is előfordult, hogy a duzzasztógáton alól, a Berettyó felől is színig megtelt a Hortobágy medre, egy szintbe került a gát mindkét oldali vize úgy, hogy a zsilipeket fel lehetett húzni. 3"