Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1938 (1939)

Jelentés a Déri múzeum 1938. évi működéséről és állapotáról - A múzeumi tisztviselők 1938-ban végzett tudományos munkája. Gyűjtés, kutatóút, megfigyelés, ásatás

30 Június 28-án a hortobágyi hídi-vásárt néztem meg s fényképeket készítettem róla a múzeum részére. Június 10-én Püspökladányba mentem és felkerestem Baranyai Lajos szűrszabómestert, aki egy szép régi szűrt ajánlott a múzeumnak megvételre. Az igen jó állapotban lévő szépen virágozott nagykunsági szűrt, pénz szűkében nem tudtuk megszerezni, pedig ilyen régi szűrt, még rongyosat sem találni mostanában. Baranyai mester már felhagyott a szűrkészítéssel, csak javításokra vállalkozik. Ő volt az utolsó szűrszabó. Szerszámait felajánlotta megvételre a múzeumnak. Délelőtt még a város külső képét tanulmányoztam és fényképeket készítettem róla, délben pedig átmentem Karcagra. Itt Kántor Sándor fazekasmestert kerestem fel, aki néhai Györffy István biztatására felújította a régi alföldi fazekasmesterséget s ecset helyett ismét írókával, gurgulyával virágozza az edényeket. Hasonló irányú próbálkozások másutt is tapasztalhatók, de egyik sem közelíti meg annyira az eredetit, mint Kántor. Sajnos, még az ő munkája is sablonos kissé, a színezése sem tökéletes. Karcagon megnéztem a Kultúrházban felállított városi múzeumot. A debrecenkörüli városokban egyedül itt van komoly néprajzigyüjtemény. Különösen a XVIII. századi hímzett nagykunsági párnahajak érdemesek az említésre. Ilyen nagy számban nem találunk együtt kunsági hímzéseket. Múzeumunk sajnos, eddig csak festményeken tudja bemutatni az alföldi hímzőművészet legkorábbi emlékeit. A kunsági hímzés különben nem az ősi kunhímzések leszármazottja, mint sokan gondolták, hanem Nyugat-Európából került hozzánk és tipikus barokk művészet. Valószínűleg Hollandiában tanult papjaink hozták haza formáit és színezését a XVII—XVIII. században, néhány nyugaton készült hímzésen. * 1938 július 6^7-én Bagamér, Álmosd és Kókad községeket jártam be. Különösen a szövés-fonás eszközeit tanulmányoztam és az építkezést figyeltem meg. Néhány nagygazda kivételével majdnem minden háznál szőnek-fonnak még. A kendert törik, nem tilolják (törővel), azután dörzsölik lábbal (régen dörzsölő keret is volt pl. Álmosdon is), majd gerebellik, lépős, fogós, vasszeges gerebennel. Guzsalyuk mind féltalpú. Általában rokká9. kép. Gabonás-verem szája Berettyóújfaluban, Veres ímre halász udvarán.