Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1938 (1939)
Jelentés a Déri múzeum 1938. évi működéséről és állapotáról - A múzeumi tisztviselők 1938-ban végzett tudományos munkája. Gyűjtés, kutatóút, megfigyelés, ásatás
29 2. Dr. Lük« Gábor múzeumőr beszámoló jelentései. 1938 május 23-án Tiszafüreden megnéztem a helyi múzeumot és sajnálattal tapasztaltam, hogy néprajzi gyűjteménye jelentéktelen. A régi helybeli fazekasipar emlékeit hiába kerestem nemcsak a múzeumban, hanem a lakosság körében is. Magángyűjtők és kereskedők úgy látszik összevásárolták már a népművészet régi emlékeit, mert pásztorfaragások után is hiába kutattam. A régi helybeli magángyűjtők is elköltöztek már Füredről. Csak egy öreg ezermesterrel kötött ismeretségem kárpótolt hasztalan fáradozásomban. Az öreg szűcsmester a maga szakállára megtanult állatot, madarat tömni s a helybeliek ilyen irányú szükségletét ő látja el. De rajzolni és festeni is szokott az öreg s néha óriási méretű képeket vázol fel a szomszéd ház kertjére néző falára. Kertjét maga műveli a féllábára sánta magános öreg s abból él, amit ott termel mankóján bukdácsolva. Beszélgetés közben a Biblia verseivel inti az embert s hosszú részeket idéz az ü- és Üjtestámentomból, nem tévesztve egy szót sem Károli Gáspár szép magyar fordításában. Elmondja, hogy sok úri házban is bejáratos és az urak gyakran hívják a haldokló vigasztalására, a beteg külön kívánságára. Az öreg olyan igénytelenül él, hogy szerény jövedelméből több ezer pengőt adományozott a város utcáinak kikövezésére (de nem a maga háza előtt), s ezen felül egy árva gyermeket is felnevelt maga mellett. Most megint magára maradt, de a szomszédok gyermekei gyakran felkeresik, hol ezért, hol amazért, ami éppen játékaikhoz szükséges. Azután verseket idéz az öreg. Míg Petőfit mondja vég nélkül, még nem lep meg fölöttébb, de sort kerít modern költőkre is és csupa szép verset mond még hozzá nem is a legdivatosabb költőktől. Könyvet a Biblián kívül nem igen látni a házában, de az öreg nem vallja meg, hol tanulta mindezt. Sokfelé jártam én a világban, mondja fölényesen, meg azután most is megbecsülök minden darabka papírt, amit a szél hajt az utcán. Sosem tudja az ember, minek veszi hasznát, miből tanul. * Május 25-én Balmazújváros helyi gyűjteményét néztem meg, majd egy régi kiskapu díszítményeit rajzoltam le s Hadházi szűrszabómestert kerestem fel. A mester azonban éppen vásárra ment, s így felesége és nénje alig tudtak mutatni valamit készülő munkáiból. Az utolsó újvárosi szűrszabónak nincs gyermeke, inast nem tart, maga is alig kap megrendelést, csak a pásztorok veszik még a szűrt. Ha meghal az öreg, ott is vége szakad ennek a szép magyar iparnak. *
