Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1938 (1939)

Jelentés a Déri múzeum 1938. évi működéséről és állapotáról - A múzeumi tisztviselők 1938-ban végzett tudományos munkája. Gyűjtés, kutatóút, megfigyelés, ásatás

26 A lelőhely megtekintése, néhány próbaásás elvégzése után — amelyekkel a kultúrréteges talaj mélységét akartam megállapítani — elmentem a közeli savóskúti erdő szélén álló Bényei nyárfához és a ma már természeti emlékszámba menő faóriást lefényképeztem. A faluba visszatérve, annak főteréről és az éppen itt tartott hetivásárról csináltam néhány felvételt. A közeli nyíri falvakból a hetivásárra tömegesen jönnek, a falu képe ilyenkor kisvárosias főutcájával egészen forgalmas helynek látszik. A települése egy beltelkes, nagyon elütő a szomszéd nyíri falvak településétől. Egykor a szántóföldek közvetlenül a kertek alján kezdődtek. Nagyon érdekes a későbbi XIX. századi településnek zugosodásra hajló, de ki nem fejlődött rendszere, a falu keleti részén és a temető felől. Sámsonból elindulva a külső legelőn a tavaszi homokmozgást tanulmányozva, a Cserén át a nyírábrányi vonattal tértem haza. # 1938 június 18-án a Horíobágyra tettem kutató utat. Ez utam alkalmával Borzsák István ethnographus kíséretében végigjártam a Hortobágyon inneneső legelőket, a juh- és ökörföldet. A hajnali vonattal indulva, Balmazújvároson szállottunk le és bejártuk az újvárosi nyomást. A falu körül félköralakban mintegy 3 km. sugarú körben terül el a legelő. Egészen a kertek aljáig nyúlik, a sertés, liba, marha és újabban a juh helyébe lépő kecske egészen a falu alá jár. Nagyon érdekes és az alföldi településeinkre jellemző a legelőre nyúló kertek aljának sárból, vályogból rakott 1—1*5 m magas kerítése. Ezt a középázsiai földmíves telepekre jellemző építkezést itt, Nagyiványon és Nádudvaron, tehát az igazi pusztai jellegű falvainkban figyeltem meg eddig. Az építőanyagban való szegénység az oka. Az újvárosi belső legelőn átvágva, a Kőudvarban megtaláltuk Deli István keze alatt lévő közös magyar juhnyájat. Itt a bojtárokat különösen a jártatás módja és ideje felől kérdeztem ki, de már nem sokat tudtak felőle. A Görbeháton végigjártuk az idősebb magyar juhászokat, Nyári Mihály 70 éves nyáj juhásztól a meddőre verésről hallottam eddig ismeretlen részleteket. Ugyancsak ő beszélte el a kosnyájpásztor és a fejős juhász szegődési ideje között a különbséget. A fejős és a nyájjuhász két különböző fogalom volt régente. Ma már a különbség köztük eltűnt. A fejős juhász éves pásztor volt, a téli vásár idején állott helybe, a nyáj pásztor ideje Szentgyörgytől Mihálynapig tartott. Ekkor a kosokat a fejős nyáj közé hajtották, elhagyták a fejést s az egész nyájat meddőre verték és megkezdődött az őszölés. A nyáj juhász ekkor állott be telelős juhásznak. Innen továbbhaladva, Deli István nyájjuhásztól egy Luby Margit által felvetett kérdésre találtam feleletet. Ő ugyanis a Társadalomtudomány folyó évi márciusi számában felteszi azt