Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1938 (1939)
Függelék - Lükő Gábor: A hortobágyi pásztorművészet
105 hanem aranyozással sárgították meg. Ez a stílus tehát legalábbis ezer esztendeje él a magyarság kezén, s a hortobágyi pásztorok eredetibb formájában őrizték meg, mint a matyók. Ebben a stílusban készültek a 14—16. táblákon látható tükrösök díszítményei is. A hadházi guzsaly bizonyítja, hogy a mult század folyamán még a tiszántúli földművelő polgárság is kedvét lelte ebben a stílusban. Ezt bizonyítja az ivókürtök fintokká alakítása is. A mult században már csak a pásztorok ittak kürtből. Ha ivókürtjük polgárember kezébe került, az nem használhatta egyébre, kaszafenőkövét tette bele. A fenköuet szokás szerint úgy is szaruból készült fintokbim tartották, az egyszerű, dísztelen szaru helyett örömest derekukra kötötték hát a kiszolgált ivókürtöt. Csak a karikát kellett más helyre tenni, aminélfogva felakasztják. A fintokot ugyanis domború oldalán szokás felakasztani, hogy hegye kifelé görbüljön, az ivókürtöt meg fordítva, befelé görbülő, homorú oldalán akasztotta szűrére a pásztor. A karika számára készült lyukak azután elárulják, hogy remekbe készült fintokjaink eredetileg mind pásztoroknál szolgáltak ivókürt gyanánt. A 4. és 6. táblán látható a tülkök kétféle lyukasztása. Minden bizonnyal ivókürt volt, eredetileg a 8. táblán látható fintok is, bár ennek belső, homorú oldalán nem találjuk a lyukat. De ha meggondoljuk, hogy ivókiirt korában olyan kiálló füle is lehetett, mint a 3. tábla kürtjének, mindjárt eloszlik aggodalmunk. A fintokon ez a fül csak akadékoskodott volna, hát egyszerűen levágták. A fintokká alakított ivókürtök és a hadházi guzsaly mellett a pásztorművészet és az egyetemes magyar népművészet stílusának azonosságát bizonyítják motívumaik közös formái is. Más helyen bemutattam már a hortobágyi pásztorművészet egyes motívumainak összefüggését hímzett és applikált szűrvirágainkkal, fazekas virágainkkal és húsvéti tojásaink hímeivel. 5 A hortobágyi pásztorművészet távolabbi kapcsolataira vonatkozó megfigyeléseimet külön tanulmányban szándékozom közölni, 6 azért itt nem foglalkozom ezzel a kérdéssel. Azt azonban itt is ^ hangsúlyoznom kell, hogy a pásztorművészet lényegében nem különbözik a magyar népművészettől, s tulajdonképpen az alföldi véső és faragóművészet pásztorkézen fennmaradt emléke. * Alföldi városaink puritán kálvinista magisztrátusa nem szenvedhette a szertelen gazdagságával hivalkodó népművészetet, mert a cifrálkodásban mindig a rosszhírű személyek és a 6 Lásd A magyar himzőművészet eredete és története c. munkám 39. ábráján. " Készülő munkám a Déri Múzeum Évkönyvének 1939-re szóló kötetében fog megjelenni A magyar pásztorművészet eredete címen.
