Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1937 (1938)
Jelentés a Déri múzeum 1937. évi működéséről és állapotáról - A panyolai Tiszáról végig a magyar Szamoson. A VI. és VII. panyolai ásatás és a szamosmenti kutatóút ismertetése.
71 keseredett hangú, 1672-ből származó kuruc tábori dalból, melynek első sora „Tyukody pajtás"-t tartja az igazi legénynek. Némelyik magyar városról, faluról három-négy kötetes monográfiát írtak a tudósok. Míg ezeket ott lepi a por a könyvtárak polcain s a harmadik vármegyében talán a nevét se ismeri a nép a feldolgozott helynek, addig egyetlen szívhezszóló dal milliók szívébe befészkeli magát és ismertté teszi az egész nemzet előtt azt a nádasok közé rejtőzött kis falut, melyből egy derék vitéz támadt ! Én is, hogy a bürgezdi-pusztán közeledtem Tyúkod felé, nem az Ecsedi-lápról írott tudományos művekre gondoltam, hanem ama híres tábori dalt zomboráltam magamban, hogy Méliusz Péter találó szavával éljek. 4 0 Az erősen porzó utcákat bejártuk. Hátköznap dacára darutollas barna legényeket láttam. A háztípusokat az ethnografusok jól ismerik. A házsorok előtti mély árkolások jelzik a település alacsony szintjét, a meggyült őszi vizek nehéz lefolyását. Hosszú hónapok munkájával lehetne a falu egykori életére vonatkozó adatokat, emlékeket összegyűjteni, amint azt fiatal ethnografusaink teszik is. Tekintélyes, szép temploma környezetével igen jellegzetes falusi táj. Minden udvar egy kis gyűjtőterület. Ki tudja, mi mindent lehetne még összegyűjteni padlásokon, ólakban, kamarák zugaiban ? ! Szerintem egy ilyen faluban minden udvart és minden családot le kellene fényképezni és a községháza összes régi iratait múzeumba kellene szállítani. A községi főjegyző meglátogatása után elhagytuk Tyukodot. Jó lovaink megsejtvén a hazatérést, csak úgy repítettek bennünket keresztül a határon, melyen már nem is kerestem a mult emlékeit. Szinte el sem hiszem, amit 130 esztendővel ezelőtt Szirmay írt : ,,A tavakon hattyúk, vadlúdak, szárcsák, teknősbékák, vidrák, fejéres, kalánas, Tsergő rétzéknek sokféle nemei, búvárok, gödények, gémek, gólyák, haltsikok..." (id. mű I. R. 27 1.) Pedig ez mind így volt ! A késő délutáni órákat Rápolton töltöttük, hova Porcsalmán keresztül kocsiztunk. Meglepett a nagy téres utca, mely legalább Fig. 20. kép. Fenkőtok bikatökből. Porcsalma. Balogh András ajándéka.
