Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1937 (1938)

Jelentés a Déri múzeum 1937. évi működéséről és állapotáról - A panyolai Tiszáról végig a magyar Szamoson. A VI. és VII. panyolai ásatás és a szamosmenti kutatóút ismertetése.

72 is 5000 lakost sejtetett velem, holott egészen kis falu. A világtól, forgalomtól félreesve, idillikus nyaralóhely. Kalmár Dániel tiszteletes kedves barátom el is volt látva vendégekkel. Azt mondják, hogy egykor város volt Rápolt és fatemplomát elvitte a Szamos. Mostani templomát bizonyára rendbehozták ottjártam óta. A falu megnézésekor Keresztesi István gazda csűrében régi szórómalmot szemléltünk meg. Meg is szereztem a Déri Múzeum részére. Elszállításához Kalmár tiszteletes segítségét kértem. Ezt a házilag készült szóró- vagy dübörgőmalmot kiszorította a gyári készítmény. A régi magyar mezőgazdálkodásnak egy kihalófélben levő elmés eszköze. Rápoltról a sályi réven keresztül tértünk vissza Tatárfalvára, Csiszár Árpád lelkész, igen tisztelt barátom vendégszerető házához. 3. Lefelé a Szamoson Angyalostól Matolesig. Július 20-ára virradva, búcsút vettem a Csiszár-családtól. Felszedtük a sátorfát, berakodtunk a csónakba és most már ketten folytattuk az utat hazafelé. A hű öreg Szőke tegnap nagyot pihent az almafa alatt, a pap kertjében, mert ő sátorőrzőnek maradt Tatárfalván. Unta is a sok várakozást, mert annál többet ér a mozgás ! Indulás előtt Csiszár Lacival átkeltünk még Angyalosba. Asszonyok mostak a Szamos-parton. A ruhát zsákba kötve saroglyán viszik le a vízhez. Angyalos igen barátságos kis falu. Galgóczy Árpád körtornácos kastélya és a Domahídy-kastély valóságos látványosságok. Megtekintettem az ősi család kriptáját, mely felé dombot hordattak és azon áll a síremlék. Elgondolása ugyanaz, mint az őskori és népvándorláskori mesterséges sírhalmoké, melyek százával vannak a magyar Alföldön. Túl a kriptán a cigánytelepet is megnéztem. Áz angyalosi cigányok „magyar vallású" híres muzsikusok. Kalauzoló barátom figyelmeztetésére a Domahídy-kastély udvarán pompás, platánokkal ékes parkján átmenve felkerestük és megmásztuk az ú. n. Domahídy-hegyet. Nagy meglepetéssel láttam, hogy ez egy 8—10 m. magas, mély árokkal körülvett hordott halom, valóságos földvár, melyben téglákkal kirakott hatalmas pincék vannak. A hegy tetejére szerpentin út vezet, az árkot, melyen felvonóhíd volt valamikor, a Szamos látta el vízzel. Ez a mesterséges halom pincéivel — a hagyomány szerint — a középkori rablólovag világban készült. A földesúr állítólag élelem ellenében hordatta össze a halmot. Bizonyos tehát, hogy nem sírhalom volt, amely körülmény az őskori mes-