Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1937 (1938)

Függelék - Balogh István: A jószág teleltetése Debrecen környékén

192 Mivel régebben Szent Györgynap után a határ megszabadult, a kaszálókban kaszált anyafüvet és sarjúszénát kazlakba és boglyákba rakták össze. Ezek a szénáskertek a feketeföldön, ahol kevesebb volt a fa, körülárkolt négyszögletes területek voltak, a két végükön egy-egy kapuval, a középen úttal, hogy könnyen lehessen bennük forogni lóval-szekérrel. Liciumos árkaik helyét ma is fel lehet ismerni a Hortobágy szélen, az Ohaton és az egykori nyomásokon. A szénáskert, Tálasi szerint a kiskunsági népi állattartásFig. 3. kép. Telelő marhák az akolban. Debrecen, Csere. ban is ismeretes volt. Szerinte a takarmányt körülárkolták, az árkon kaput hagytak, ahol a bejárat volt. Ezt a helyet árkusnak nevezték.

5

0 A debreceni egyik nagy szénáskert jól kivehető helye a Hortobágyon az Árkus-folyó mentén van. Legjellegzetesebb ilyen építmény a bánki, Kovács Jánosféle kaszálóban maradt meg. Ellipszis alakú, az ellipszis nagy tengelye mentén 36 lépés hosszú, a kistengely mentén 23 lépés széles, a két végén a kapuja négy-négy lépés széles (Fig. 2. kép). A kerítése tövisgerádgya, a szénáskert mindig valami hátasabb, magasabb helyen volt. Az ellipszis mentén először körül5

0 Tálasi id. mű. 161. 1.