Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1937 (1938)

Függelék - Balogh István: A jószág teleltetése Debrecen környékén

193 árkolták a kertet, az árokból kikerült földet belőlre hányták. A töltésre tővel befelé fordítva, keresztbe galagonya-, kökény-, varjútövis-, vadkörteágakat raktak embermagasságnyira. A két kapuba két-két bálvdnyfát ástak le, ez tartotta a korlátot. A gerággyát benőtte a csalán, bodza, ezzel csak erősebb lett. A szénakazlak és boglyák a középen végigmenő út két oldalán állanak. Néha gabonát is vermeltek itt el. A jószágot a hideg széltől, esőtől elsősorban a természetben található felszíni formák, erdők, dombhátak védelmezték meg. De már éjszakára a hideg idő esetére mégis van valami építmény, ami összetartsa és védelmezze. Ez a marhánál az akol. Ha ősszel el is van a szabad vackon a jószág, télen az akolFig. 4. kép. Marhateleltető akol. Debrecen, Belsőohat. ban kellett ajiazni neki. Az aklok rendesen valami természetes képződmény szélenyhében vannak. Rendesen hatalmas négyszögletes építmények. A kerítés régebben tövisgerággya, gané és zsombék volt, ma deszka, korlát (Fig. 3. kép). Az akol északi oldalán mindig van egy félereszes vagy nyergestetős padlástalan szín, ami alá a gyenge fiastehén, borjú meghúzódhatik a zimankó elől. Az akol kerítésén egymással szemben két kapu van, hogy a takarmányos szekér be tudjon járni és tavasszal a trágyát ki lehessen hordani. A képen látható akol hossza a színnel együtt 35 m., szélessége 15 m. A szín szélessége 5 in., hossza az akol szélességével egyenlő. Közvetlen mellette a szénáskert van, innen a kisajtón hordja be a takarmányt a gulyás (Fig. 4. kép). 14