Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1937 (1938)

Függelék - Balogh István: A jószág teleltetése Debrecen környékén

191 épületben eredetileg nem volt jászol, ma, ha van is, mindig mozdítható, nincsen beépítve, a fejlődés jól látszik. A teleltetésnél a jószág védelme volt a fontos, az időjárás és a kártevők ellen. E két célt szolgálják az épületek. Az emberre nem sok gond volt, az talált magának könnyen menedéket. Éppen ezért ezeken a régi jószágteleltető kaszálókon, ahol a földművelés különben is csak a múlt század 70-es éveiben kezdődött, hatalmas aklok, karámok, szénáskertek a feltűnők. A tanyaépület kicsi, alig jöhet szóba. Fig. 2. kép. Szénáskert. Debrecen, Bánk. A teleltető jószág számára a takarmányt a szénáskertek védik, nehogy szétdíbolja, ganéba vágja. A takarmányozásra leghamarabb a ló szorul rá, a csikó, amely rendesen egész télen szabadon jár, a tanya környékén, a szénakazlak között szokott nappal tanyázni. A marha, ameddig lehet, kint legel, de már Mindszent után megkívánja a takarmányozást, ha keveset is. Ellenben a juh, különösen ha nagy az avar, még a vékony hóréteg alul is kikaparja a száraz füvet. Ha a szél nem fúj, csendes, fényes, hideg idő van, egésznap elcserkészik a laposokban, vetéseken, csak dél és este felé megy a szabad ítetőre, a takarmányra. A sertés pedig makkon, hullott vadgyümölcsön, gyökérén él, turkál, míg fel nem fagy a föld.