Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1937 (1938)

Függelék - Balogh István: A jószág teleltetése Debrecen környékén

1K9 golhatott a marha Mihály-naptól Szent György-napig. Itt az erdős, bokros, vizes helyeken embermagasságú avar, gurdin, szárazfű van, ebben gazolhat még. Legfeljebb este kap valami takarmányt, régebben szénát, szalmát, ma kórós csutkát. De éjszakára már akolban, karámban hál. Az állandóan helyét változtató pásztorkodásban a feleltetés jelenti a huzamosabb egyhelyben való tartózkodást. A hosszabb ideig egyhelyben telelő jószág nem lehet el valamiféle enyhely nélkül. Györffy István is felteszi, hogy még a ridegpásztorkodás is ismerte az enyhelyet télen, ha nem is fedél alatt, de valamiféle szárnyékban tartották a jószágot.

39 A nádasban való teleltetésre emlékeznek még az öreg pásztorok, de szerintük ez csak enyhe télen lehetett, akkor is a szigeteken, a nádas és kákás réteken kaszált szénán telelt ki a jószág. Hajdúböszörményben a Tiripó nádasai között rakták össze nyáron a szigeteken kaszált szénát kazlakba, boglyákba. Ha nappal legelt is a hó nélküli gazosban a marha, éjszakára a kazlak mellé állott. A pásztorok pedig nádból állítottak hegyes kunyhót maguknak. A debreceni határban, a mult század 20—30-as éveiben, mikor az állattenyésztés legnagyobb méretű volt, a keleti erdőségeken levő kaszálókban telelt a marha. A városi tanács, amely innen a földművelőket kiűzte már a XVIII. században is, ismételt tilalmakkal pedig a következőben, a teleltetést már ekkor megengedte, csak az erdőpusztítást korlátozta.

4

0 Ennek megfelelően itt valódi pásztorépítmények keletkeztek, melyek különböző néven szerepelnek a városi jegyzőkönyvekben. Nagyon jellemző azonban, hogy ezek az építmények majd mindig a sűrű erdőben állanak, holott a polgárok kaszálói, a takarmány a tisztásokon vannak. De a természetadta előnyöket így tudták legjobban kihasználni. Mint a kiskunsági pásztor, úgy a debreceni is kihasználja a sűrű bokros erdők, a sigék enyhét, a homokhegyek szélmentes déli, délnyugati bevágásait, sőt maga is készít ilyet. A jószág ítetője rendesen valami sűrű, bokros erdőrész kisebb tisztásán volt, honnan nem tudott a marha, juh könnyen elcsámborogni jó időben sem. A szénáskertet is ide állították a sige alá.

4

1 Az egyes pásztorépítmények elnevezése még határozott. Tálasi a Kiskunságról arról tudósít, hogy csak a legidősebb pásztorok ismerik az egyes elnevezéseknek megfelelő építményt. Szárnyék, akol, karám, ott már fogalmilag egyet kezd jelenteni.

4

2 Györffy István, Magyarság néprajza. II. k. 195. 1. 1

0 V. ö. Dr. Balogh István : Debreceni tanya. 7. 1. 4

1 Tálasi István : Kiskunság népi állattartása. 100—101. 1. 1

2 Tálasi István id. mű. 102. 1.