Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1937 (1938)

Függelék - Balogh István: A jószág teleltetése Debrecen környékén

188 ,,Mihály-nap után akarmerrül fú a szél, hideg a , Nincs a szegin bojtárnak szűri, fázik a'." A pásztorok is befelé kívánkoznak, sok baj van a gulyával, rövid a nap, nem tud eleget legelni, hosszú az éjszaka, nem tud lefeküdni, mert fázik a hideg földön. A deres füvet sem szereti, nem indulhat korán legelni. Mező sem nagyon van, mert míg : „Szent Györgv-nap után kalapáccsal sem lehet a mezőt a fődbe visszaverni, Mihály-nap után meg ha harapófogóval húzzák, akkor se nő". Végül jön Erzsébet- és Katalinnapja, amiről a pásztorregula azt tartja : „Erzsébet, Katalin, havat szoktak hozni, A szilaj marhákat be szokták kötözni." Ha eddig talált is a fokok, nádasok gazában némi legelőt, most már kivált, ha a havat hozza a hátán, meg kell lenni a széthányásnak. Ez már nagy esemény. A tanyásbojtár a kunyhót, vasalót bezárja, a nyáron gyűjtött árvagané-kazlat trágvás sárral betapasztja, hogy meg ne bontsák, be ne ázzék. A számadó a bojtárok gúnyáját, a pásztorládát, a szekérre teszi, a disznóetetővályút a lőcsfüre köti, viszi haza. A bojtárok hajnalban megindítják a gulyát, egy rendesen elől megy lóháton, a többi hátul és oldalt térítgeti. Délutánra a város nyugati oldalán levő nyomásra, a Köntösgáthoz állítják. Itt van a szétverés. A számadó már előzőleg hírt adott a gazdáknak, mikorra menjenek a jószágért, mégis két-három napig ott állanak vele, míg mindenki elhajtja a magáét. Ekkor számol be a számadó a jószággal vagy a bőrével, most világlik ki a becsülete. „Mert tavasszal kihajtáskor, Minden bandzsi lehet pásztor, i Hanem ősszel szoruláskor, Az a pásztor, ki beszámol." A számadó ideje, fogadása ekkor kitőtt, ő is szélnek engedi a bojtárokat, akik szintén eddig voltak fogadva. A számadó ezután már csak a pásztorbért szedi be, ő nem áll el telelős gulyásnak, csak a bojtárok. Ezeknek van 5—6—7 drb marhatartások, nyáron legelőbér nélkül a gazdákéval, ezt valamelyik nagyobb gazdáéhoz csapják, aki takarmányt ad neki, a bojtár pedig ugyanahhoz a gazdához áll be felelősnek. Hajdúböszörményben a ménes és gulya szétverése hasonlóképpen a város alatt, a város kertjében volt. A szétverés után, ameddig lehet, a jószág még kint legel, minden gazda külön-külön a maga kaszálójában jártatja. A debreceni erdők és a köztük levő kaszálókon szerteszét baran-