Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1937 (1938)

Függelék - Balogh István: A jószág teleltetése Debrecen környékén

180 közepén már-már az állattenyésztés kerekedett felül s a tanácsi rendelkezések ettől kezdve azon igyekeznek, hogy a jószágot tavasztól őszig a nyári legelőre kényszerítsék és csak ősszel, az élet betakarítása után engedik meg a Hortobágyról a szállások közé s a kaszálókba való hajtást. Tavasszal aztán, amint az idő engedett, innen is, onnan is ki kellett takarodni a gulyabeli, heverő, ménesbeli, meddő jószágnak, csak a járó, igásjószág, csürhe, csorda és a fejős-juhnyáj maradhatott a városhoz közel, a csordajáró földeken. A XVII. század végén és a XVIII. század elején újonnan feléledő pásztorkodás a szűkebb határok által módosított nomadizáló elemeit legalább is nagy vonásokban már ekkor felfedezhetjük. A jószágtartás módját mindig az időjárás és legelők állapota határozta meg. A nyári és téli legelő területileg nem ugyanaz, a jószág mindig a megfelelőbb helyre vándorol, ahol az élelmét megtalálja és az időjárás ellen védelmet lelhet. Az első adatok a sertéstenyésztésre vonatkoznak. A nagyszámú sertésnyájak nyári legelői még a XVII. század végén is a város körüli nyomások, 1697-ben közvetlenül a város alatt jártak. „Mivel a disznók mindenütt szabadon járván a gyepet, a kertek árkait feltúrják, tapodják, hirdettessék meg, hogy mindenki disznait a csere felé kihajtsa."

1

6 A nyomásról, őszre fordulva az erdőkbe hajtották a nyájakat és ezek valószínűleg addig maradtak ott, míg legelőt találtak. Az 1671 -i tanácsi határozat, amely megengedi, hogy a disznókat az erdőkre hajthassák, különbséget tesz a majorságbeli és vett öreg disznók makkbére közt, mert míg az előbbitől darabonként 10—10 pénz a bér, az utóbbiak után 15 pénzt kell fizetni. Ez egyúttal bizonyíték egyfelől arra, hogy a jószágállomány nem állandó, hanem vásárok szerint változik, másfelől pedig arra, hogy ezeket a kupec marhákat is a szokásos módon legelőn tartották. A mak koltatás, amely már jórészben eltűnt a debreceni határról, rendesen szeptember elején kezdődött, 1671-ben szeptember 10-én, 1735-ben szeptember 3-án, 1737-ben szeptember 17-én bocsájtják meg az erdőt.

1

1 A többi jószágfajtára nézve adatok csak jóval későbbről, a XVIII. század közepétől kezdve állanak rendelkezésünkre bőségesebben. Zoltai Lajos megállapításai szerint az állattenyésztés csak ettől kezdve lesz igazán nagyméretű, valamint éppen ebben az időben a juhtartás. jóval fontosabb, mint a többi jószágfajták tenyésztése.

1

8 Valóban legkorábban éppen, a juhtartásra találunk utalást, mert már 1699-ben elrendeli a tanács, hogy a szántóföldeken senki sem teleltessen juhot.

1

9 1

6 Tan. jkv. 1697 : 46. 1. 1

7 Tan. jkv. 1671: 162., 1735: 297., 1737: 362. 11. 1

8 Zoltai Lajos : Debreceni Képes Kalendáriom. 1936 : 92. 1. 1

9 Tan. jkv. 1699 : 395. 1.