Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1937 (1938)

Függelék - Balogh István: A jószág teleltetése Debrecen környékén

176 nél sorrendben az első, az egyszerűbb állattenyésztés volt a döntő, sőt a felszín alatt még ma is az hat. Természetesen hatása állandóan csökken, de a szántóvető élete még mai napig az értéket képviselő jószág szükségleteit tartja szem előtt. A XVIII. század második harmadában keletkezett II. József császár féle térképfelvételek Nánás, Böszörmény, Debrecen és Szoboszló, Hortobágyra nyúló határrészeit egyszínű síkságnak ábrázolják, mocsarakkal, vizes laposokkal, bizonytalan vonalak közt kanyargó vízfolyásokkal és a köztük kiemelkedő kisebbnagyobb szigetekkel. E tájrészlet a tiszai alluviális ártér, melytől kelet felé haladva, mind a négy település határán fokozatos változáson megy át a táj jellege. Itt-ott sűrűbb tanyatelepülés tűnik fel, a levéltári adatok szerint mezőgazdasági termelés folyik a löszhátságon. A dűlőutak szabályosan vezetett vonalai is elárulják ezt. A települések a Nyírség homokperemén vannak, tőlük keletre tisztásokkal szaggatott erdőfoltok terülnek el, jóval nagyobb kiterjedésben, mint ma. A nyírségi peremi városokkal szemben Szoboszló csak annyi különbséget mutat, hogy itt a keleti homokos erdőzóna hiányzik. Ez némileg módosítja is a gazdasági szerkezetét, ami a pásztorkodásán látszik meg. De az előbbi négy település hármas övben tagozott (ártéri legelő, szántóföld, nyírségi, szaggatott erdős kaszáló) határa kétségtelenül nagy hatást gyakorolt a bizonyos tekintetben nomadizáló elemeket feltüntető pásztorkodás kialakulására. A mult század végén meglevő állapotokra nagyon jellemző az egykorú debreceni gazdasági szakíró megállapítása : „Az igás állatok a legeltetési idő egyrészét a Hortobágyon töltik, ott tartatnak. Ápril elején minden mozgósítható jószág, az igások kivételével, a Hortobágyra haj tátik, ahol október elejéig, amint az idő a fű növésére kedvező vagy kedvezőtlen, jól-rosszul él. A sertés legeltetése az utóbbi évben a Hortobágyon megfogyott, ennek a tartása is elég gondot ád a tarlószabadulásáig, ettől kezdve azonban már könnyen boldogulnak vele, a tarló után a kaszálóban talál menedéket. Októbertől a hidegebb tél beálltáig a szarvasmarha, a juh, a ló szintén a kaszálókban van, míg aztán a gazdaságokban termett tengeri szár, szalma, pelyva és egyebek értékesítésére ide hajtatik vissza. A sertés április elejéig a kaszálókban marad. Találunk olyan kivételeket, midőn az épületekkel kellőleg berendezett gazdaságokban az egész juhállomány helyben teleitettetik, de egyébként állandó elhelyezése nincsen a jószágnak."

2 Tehát a differenciálatlanabb életforma mellett, földrajzilag szűk keretek között ugyanaz a folyamat játszódik le az állattartásnál, 2 Szűts Mihály : Debrecen mezőgazdasága. Zelizy Dániel : Debrecen egyetemes leírása. 597—8. 1.