Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1937 (1938)
Függelék - Balogh István: A jószág teleltetése Debrecen környékén
II. A jószág teleltetése Debrecen környékén. A Debrecen-környéki állattenyésztés nagyon sok ősi, kevéssé ismert elemet őrzött meg a mai napig. Ez ősi elemek kiderítése a hasonló körülmények közt megmaradt más tájak állattartásának módjával való összevetés útján a későbbi összefoglaló kutatás feladatát képezi. Tálasi István a Kiskunság népi állattartását tárgyaló összefoglaló munkáján kívül a magyar tájegységekre ezidőszerint csak szétszórt adataink vannak. A debreceni határon folyó állattenyésztés egyik szakaszát, a nyári tartást Ecsedi István nagy műve foglalja össze, 1 de ő is figyelmen kívül hagyta a rideg marhatartás legjellegzetesebb megnyilvánulását, a teleltetést. E tanulmány célja pótolni e hiányt, szerény keretek közt, jóval szerényebb módon, mint azt a tiszántúli pásztorélet legalaposabb ismerője képes lett volna kifejteni. A vizsgált terület elsősorban Debrecen határa, mivel ott folyik még az egykori gazdálkodásnak megfelelő módon a ridegmarhatartás. De belevontuk a vizsgálódási körbe a hajdúvárosok határát is, hiszen ugyanazok a földrajzi, történeti és gazdasági adottságok alakították ki — itt-ott helyi'színezettel—, ele nagyjában és egészében teljesen azonos állattenyésztési módot. Tehát Hajdúböszörmény, Nánás, Szoboszló morfológiailag egymástól kevéssé eltérő természetű területével lehet megvonni a kibővített határokat. A feleltetés leírásánál a vezető szempontnak a jószág életmegnyilvánulását tekintettük, mert a kezdeti egyszerűbb gazdasági élet éppenúgy, mint a mai differenciáltabb, a jószág szükségletei körül forgott és forog. Az időjárás, a talaj, a kettőnek együttes hatása, a legelő léte vagy nemléte szabják meg a pásztorkodás irányát, a jószág életéhez kell alkalmazkodni az embernek is. A tájegységként felvett területen már körülbelül két százada nemcsak egyrétű állattenyésztés, hanem a bonyolultabb formák közt élő földművelés is az élet külső megnyilvánulását irányító tényező. Legalább látszólag. Mélyebbre tekintve azonban kiderül, hogy a mai bonyolultabb formák keletkezésé1 Ecsedi István : A Hortobágy-puszta és élete. Debrecen, 1912.
