Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1937 (1938)
Függelék - Zoltai Lajos: Vázlatok a debreceni régi polgár házatájáról
168 pelt a telek a terheket, közszolgáltatásokat szétosztó és behajtó utcakapitányok és a városi tanács előtt. 6 0 Az adásvételi szerződésekben, amelyeket 1630—1650 közt és később a mult század első tizedeiben egész terjedelemben vezettek a jegyzőkönyvekbe, mindig világosan kijelentik, hogy a házastelket régi határaival, minden tartozékával, hasznaival együtt idegeníti el az eladó. E tartozékok és hasznok közé beleértették a város határában gyakorolható legeltetés, faizás, vassal élés jogát, a bormérést is, az itt szokásban lévő mód szerint. Vagyis aki házastelket vett, az a kialkudott áron az ingatlan jószágon felül még egy féltucatnyi polgári jogot is megszerzett. E haszonvételek gyakorlását az 1771—73. évi kir. biztosság igen körülményesen rendezte, százados szokások figyelembevételével és megváltozott körülményekhez alkalmazkodva. Minden belső telekhez arányos mennyiségű külső földet csatolt, mint elválhatatlan állandó tartozékot. Ezt megelőzőleg is minden belső polgári teleknek volt meghatározott mennyiségű szántóföldje, csakhogy régebben három, majd hét évenként ismétlődő új kiosztás szerint. A város erdős pusztáin a faizás — a tűzi- és épületfában való részesedés ; a város körül és a Hortobágy mellékén a legeltetés, a zálogos pusztákon pedig béresföldek használata reális értékű jogán kívül tehát a házutáni föld értéke is mindig benne foglaltatott a gazdát cserélő belvárosi ház eladási árában, majdnem a mult század végéig. 6 1 Házárak a XVI. században. A házárak alakulását a XVI. század közepétől fogva kísérhetjük figyelemmel. Fölfelé kapaszkodó hullámos vonallal szemléltethetjük ezt az alakulást. Kicsiny számokkal mélyen alant kezdődik és a világháborút követő években, rövid időre, minden addigihoz képest soha nem hallott magasra, kilenc számjeggyel kifejezhető magasságra szökkent hirtelen. Nagy és hosszú háborúk idejében mindig leesett a házak ára. Szembeötlő hanyatlás a XVI. sz. végén, a tizenötéves háborúban mutatkozik először. A Tiszántúl szörnyen elnéptelenedik, Debrecen város lakossága is erősen megfogyatkozik. Néhány száz ház 8 0 Vár Ltr Örökbevall. Jkv 1833 :225. sz. a. A Csapó-utcai 17. sz. házat (most csizmadiaszin) özv. Nagy Istvánné Bélyei Zsuzsanna és özv. Hunyadi Ferencné Bélyei Rozália megvették. A városi tanács erre így rendelkezett : Az által veendő ház két tulajdonosnak, mint gazdáknak a nevek alatt nem lehetvén, az összeírásba beleegyezésökkel eképen jön : T. özvegy Nagy Istvánné asszony testvérével. 6 1 Az 1893. évi 41/2489. bkgy.' sz. határozat töröltette a házutáni földek telekkönyveiből azt az 1868 után is meghagyott korlátozást, hogy a belső házastelkek és a házutáni ondódi földek egymástól elkülönítve el nem adhatók. (Zoltai : „Birtokmegoszlás Debrecenben." Magyar Gazdák Szemléje, 1900. évf. 523—530. 1.)
