Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1937 (1938)
Függelék - Zoltai Lajos: Vázlatok a debreceni régi polgár házatájáról
167 pénzen venni. így a munka, melybe az anyag szállítása is belefoglaltatik, adta meg a ház igazi értékét. Ez a felfogás, nálunk legalább, nem állja meg a helyét. Egy debreceni ház-javítás költségeinek számláját szegezem szembe véle, a XVII. század első feléből valót, hogy bizonyítsam, a ház értékének mennyire fontos tényezője volt akkor is az építésnél felhasznált anyag. Az 1640. évi tűzvész után, amely a Piac-utcai házakat is megemésztette, a tanács megfizette Szántai Szabó Péternek Piac—Cegléd-utca szegeletén (most az I. Takarékpztár palotája) leégett háza újra fedelezésére tett költségeit. Azért térítette meg néki, mert a házban lévő öt bolt már régóta nála volt elzálogosítva ; Szántai pedig pénz nélkül szűkölködött. Az összes költség 75 m. frt 87 dénár. Ebből faanyagra (4000 zsindely, léc gerenda, lábfa) elment 43 frt 54 dr vasneműre (12,000 zsindelyszeg, 800 lécszeg, 10 drb öreg vasszeg) 17 frt 40 dr, ácsoknak munkabér 11 frt 50 dr, Szabó Péter költsége 4 frt. Szállításról nincs szó ; lehet, hogy Szántai Szabó Péter 4 frt külön költsége alatt a felhasznált faanyag szállítását kell értenünk. Itt a munkabérre tehát a szállítással együtt sem esik több 20%-nál ; míg a fa 57%, a vasnemű 23%-át tette az összes építési költségnek. 58 Bár az is igaz, hogy más építkezéseknél nemcsak ácsok dolgoznak. A házvevő Debrecenben az ingatlannal együtt értékes polgári jogokat is megszerzett. A házárakkal kapcsolatban reá kell mutatnom egy fontos helyi körülményre. Hozzá hasonló a házárak alakulását másutt is befolyásolhatta. Debrecenben a város polgárává, a város tagjává csak az lehetett in societatem incolarum Civitatis, in communitatem, in Collegium Civitatis, in membrum reipublicae csak azt fogadták be, aki kötelezte magát, hogy résztvesz a város terhének hordozásában és akinek házastelke volt. 59 E terhekből minél többet bírt viselni, annál bővebben részesedhetett a közjavadalmakból. De a bölcs ősök gondoskodtak arról is, hogy a fák ne nőj jenek az égig, hogy a közjavakból feleslegesen sok ne gyűlj ön össze kevesek kezében, hogy a haszonvételeken minden polgár lehetőleg egyenlően osztozhassék. A polgári javadalom a beltelekhez lévén kötve, szokásjog szerint rendesen egy polgárnak csak egy házastelke lehetett. De ugyanazon teleknek akárhányszor egyszerre több tulajdonosa is volt. (Például a szülők után öröklő testvératyafiak.) A mult század elején ilyen esetben csak az egyik résztulajdonos nevén szere5 8 Vár. Ltr Tan. Jkv 1640 : 586. 1. 5 9 Üj polgárok felvételéről lásd Zoltai : „Vidékiek beköltözése Debrecenbe 1564—1640 közt" c. dolgozatát, kivált a 23—28. lapokon.
