Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1937 (1938)
Figyelő - Rostaforgatás
130 és gör. kath. kevert lakosságú falu, amennyiben a XVIII. században betelepített katholikus vallású tótok mellé még a XVIII. század végén nagvobbszámú oláh eredetű jobbágylakosság költözött. Az együttélés egész sereg kérdést is kínál megoldásra, mélyebben következtetni természetesen csak alapos és kimerítő tanulmányozás alapján lehetséges. Éppen ezért csak a lehető pontos leírásra szorítkozom. A nyíradonyi 54 éves Bobulák Jánosné híres tudósasszony a faluban. Az Ortutay által vázolt régi paraszti életrendben, hitvilágban, szokásokban, misztériumokban változatlanul benne él. Szilárdan meg van győződve a hitének igazságáról, arról, hogy a rostaforgatással ki lehet deríteni az igazságot. Ottlétem alatt több fiatalasszony kíváncsiságból bejött hozzánk és a rostavetéssel kapcsolatban egész sereg cáfoló adatokkal igyekeztek a hitében megingatni. De ő erélyesen utasította rendre a kételkedőket. Kérdezősködésem közben véletlenül a babona szót kevertem a beszédbe, mire felháborodottan tiltakozott : „Én mán nem babonázok!" A kezdődő bizalma rögtön megszűnt, csak hosszas rábeszélés után később mutatta meg a rostavetés módját. Amint később hallottam, még ekkor sem árult el mindent. Viselkedése mindenben igazolta Ortutay ama megállapítását, hogy a paraszti hit elemeit nemcsak amiatt nehéz kibogozni, mivel mi teljesen elütő gondolkodási síkon élünk a parasztságtól, hanem azért is, mert a hit elemeinek őrzője szerint a kívülálló beavatása egyúttal a varázslat erejét is megtöri vagy csökkenti. 3 Ezért több személytől nyert adatot kellett összeegyeztetnem. A rostaforgatást, pergetést vagy vetést rendesen valami titok kiderítésére, valami gyanú beigazolására, az igazság és a jövendő megismerésére alkalmazzák. Az oldalára fektetett rosta kérgébe egy kinyitott ollót ütnek. Az olló két fülét két egymással szemben álló asszony a jobbkeze kinyújtott neveletlen (gyűrűs) ujjára teszi úgy, hogy a rosta köztük szabadon lebeg. Aki valamit meg akar tudni, háromszor hangosan kiáltja : „Szent Péter, Szent Pál vájjon nem N. N. lopta el az én libámat?" Ha az igazságot eltalálták, akkor a gyanúsított nevére a rosta megfordul. Ha nem fordulna meg, akkor más gyanúba vett ember nevét kiáltják, addig, míg végre megmozdul vagy leesik. Ugyanezt az eljárást végzik akkor, ha valamelyik eladólány közeli férjhezmenetelét tudakolják. Ebben az esetben, amerre a rosta fordul, arról jön a vőlegény. Ugyancsak Nvíradonyban nyert adatok szerint a rostába kilencfélét kell tenni, azonban már mindet nem tudták megnevezni. Bobulákné csak hatnak tudta a nevét, ezek : üszök (tengericsövön élősködő 3 Ortutay Gyula : Parasztságunk élete. 27—28. 1.
