Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1937 (1938)

Jelentés a Déri múzeum 1937. évi működéséről és állapotáról - A panyolai Tiszáról végig a magyar Szamoson. A VI. és VII. panyolai ásatás és a szamosmenti kutatóút ismertetése.

84 itt is fából és földből épült, mint Panyolán, de más technikával. Míg a panyolai építményt 6—7 méter vastag földréteg borítja, a biskupini mindjárt a felszín alatt fekszik. A megtartásra a lengyelek sem gondolnak. Ők a feltárt részeket megfigyelés után újra betemetik, a panyolait azonban felszedjük, mert különben a Tisza vinné el a legközelebbi áradáskor. A biskupini ásatásokról szemléltető előadást tartott Budapesten és Debrecenben dr. Antoniewicz Wlodzimierz, a varsói egyetem rektora 1938 május 19-én, amikor a panyolai építményre a figyelmét külön is felhívtam. Magyarul ismerteti Kovács Mária : Fából épített Pompei Lengyelországban. Búvár, 1936 II. évf. 841—844. oldalakon, öt képpel. — Rövid francia-, angol- és németnyelvű képes ismertetőt adott ki róla a poznani Egyetem : Biskupin. Eine Moorfestung der frühen Eisenzeit címmel. Az ásatást vezető Kostrzewski prof. a Déri Múzeum Évkönyveit cserében kapja. Az 1932-esben látható, első panyolai fényképfelvételeket ismernie kellett, amikor az 1933-ban felfedezett biskupini telep próbaásatását 1934-ben megkezdte. A leletkörülmények egybevetése szempontjából az újabb szakirodalomból felemlítem, Wilhelm Petzsch : Ein spätslawisches Haus am Fusse des Burgwalles von Gützkow in Vorpommern c. dolgozatát négy táblával. Altschlesien, 1934. Band. 5. Breslau. (Seger-emlékkönyv) 326—331. oldalakon. 1

3 Naplóimat rendes gépírásra fogom áttenni, hogy azok kiadatlanul is a kutatók rendelkezésére álljanak. Gyorsírás nélkül jó és teljesen megbízható részletes naplót nem lehet írni. A gyors lejegyzés nem zavarja sem az elbeszélőt, sem a munkát és ami legfontosabb a gondolkozás, az emlékezés folytonosságát. Sokszor az elbeszélő nem is tudja, hogy amit mond, azt szórói-szóra lejegyeztük. Vonaton, rázós szekéren, csónakon, munkaközben, étkezésnél a napló állandóan kéznél legyen zsinórra kötött ceruzával, hogy a lejegyzést egy pillanatra se halasszuk el, mert egyetlen érdekes szó, szólásmód is igen értékes lehet s ha emlékezetünkre bízzuk, csak feledés a vége. Minden nehézséget leküzdhetünk a gyorsírás ismeretével ! 1

4 Elbúcsúzva Panyolától, az eddigi hét ásatás eredményeiből levont következtetésképpen e helyen is felhívom az olvasó figyelmét, hogy régi metszetek, okmányok, leírások alapján egész sorát ismerjük a XVI. és XVII. századból olyan alföldi erősségeknek, melyek azzal a módszerrel épültek, mint a panyolai. Ugyanis magyarok, törökök, egyaránt a kőnélküli Alföldön úgy építették a várfalakat, hogy két hatalmas, gerendákkal és cölöpökkel erősített sövényrekesz közé agyagos földet döngöltek 3—4 m. magasságban s 4—5 m. szélességben. A rőzsefonást kívülről sárral betapasztották. Ezért távolabbról úgy hatott, mintha gránitból épült volna. Lazatalajú, mocsaras helyen az ilyen nagysúlyú földfal lesüllyedne vagy oldalra dőlne. Ezt elkerülendő mocsaras helyen, hatalmas tölgyfatörzsekből, mesteri összeácsolással faltartó-talapzatot építettek. Ilyen döngöltfaltartó-talapzat —- eddigi tudomásunk szerint — a panyolai tölgyfaépítmény, melyhez egyszeres palánk karósora csatlakozik és csak a következő ásatások fogják kideríteni, mennyire nyúlik még a föld alatt. A belső udvarból, magából az erősségből egyre több, a korra is világot derítő leletek kerülnek ki s így megvan a remény arra, hogy nemsokára tiszta és végleges képet alkothatunk erről a végtelenül érdekes lelőhelyről. Mivel senki sem tudhatja, mi rejlik a föld alatt, feltevéseink sorát is ez a gondolat kérdőj elezi 1

5 Elindulás előtt való napot Panyola községben, Szarka Boldizsár református lelkész vendégszerető házában töltöttem. A gazdasági udvarhoz csatlakozó gyümölcsösének végén, mely a „kis mező"-re szolgál és ahova régi panyolai szokás szerint temetkeztek, még ma is áll egy papné sírján a fejfa. Ilyen kertekbe való temetkezést eddig csak Panyo-