Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1936 (1937)

Figyelő - Földes község története

97 telen nemes család leszármazói lakták, köztük olyanok is, akiknek ősei már az Árpád- és Anjoukori okleveleken említtetnek. Ilyenek a Földesyek, Földesi Nagyok, Pérchyek, Sápyak és Yányiak. Egy királyi parancsolat 1516-ban huszonnégy földesi nemes családot sorol elő 37 felnőtt férfi taggal. 1526—1582 közé eső időből Herpay száz földesi nemes nevét idézi, akiken harminckilenc család osztozott. Ez a sohasem nagynépességű, nem is nagy határral biró falu a véle szomszédos és nálánál is kisebb Sáppal együtt negyedfélszáz évig széleskörű önkormányzatot, pallosjoggal is élő községi hatóságot gyakorolt. Ennek érdekes jellemző sajátsága volt, hogy a földesi tanács ítéletét, még a halálost is, a sápi kommunitáshoz lehetett megfelebbezni és megfordítva a sápi ítéletet Földeshez. Herpay Földes falva községi szervezetét a magyarországi szabadalmas mezővárosoknak már Zsigmond király idejében, a XV. század elején kialakult szervezetéhez hasonlatosnak mondja. Azonban ez a szervezet nem a szokásos királyi adománylevélben gyökerezett, hanem azt különösebben a törökuralom idejében magukra hagyott földesi nemesek jogalkotó ereje és akarata hozta létre (25. 1.). Herpay ennek a szabadságnak és önállóságnak tulajdonítja azt is, hogy Földes az országra zúdult legnagyobb katasztrófák, a legborzalmasabb török-tatár dúlások miatt sem lett hosszabb időre néptelenné, pusztává, mint a körülötte fekvő jobbágyközségek legtöbbje, mert a határukbeli föld minden hasznavételével az övék volt és annak minden rögéhez utolsó leheletükig szívósan ragaszkodtak (48. 1.). Ámbár eredetileg nem királyi adománylevélen alapult a földesiek önkormányzata, mégis egy immár 400 éves királyi levél bizonyság mellette. Itolsó nemzeti királyunk, Szapolyai János Nagyváradon 1537-ben kiadott levele által erősítette meg őket saját peres ügyeikben azelőtt is gyakorolt bíráskodási jogaikban. Szabolcs vármegye a török kiűzése után nem jó szemmel nézte Földes községnek ezt a kiváltságos, a vármegyétől nem mindenekben függő állapotját. Ezt a korábbi fejedelmi védő és megerősítő levelekkel szemben is (I. Rákóczi Györgyé 1645, I. Leopolde 1692)) elrontani törekedett. A XVIII. század folyamán hosszú viszálykodás és pereskedés támadt ebből az erősebb vármegye és a jóval gyengébb Földes között. Végre is a kitartó község elveszítette ugyan az élet- és halál feletti joggyakorlást, de a vármegyével 1779-ben kötött egyesség alapján (111. 1.) továbbra is, egészen 1818-ig, megtartotta a helybeli laKosokra nézve a polgári perekben való bíráskodást, a már kifejlődött mértékig, a büntetőperekben pedig az idézett egvességben megállapított esetekben. Eszerint Földes község tanácsa elsőfokú közigazgatási és bírósági hatóság lett azokban az örökösödési, birtok, adósság, zálog, rágalmazási és kisebb polgári