Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1936 (1937)

Figyelő - A Magyarság Néprajza IV. kötete

93 határperekben. Kun Orbánnal, Nagy Péterrel és Kun Pállal egyidőben élhetett az a Szász János, akinek emlékét ma is őrzi a mátai-zámi földek között határt alkotó Szásztelek és Szász János laponifagja elnevezés. Velük az 1582. évi határjárásnál találkoztam. Ennyi a mondanivalóm. Zoltai Lajos. A Magyarság Néprajza IV. kötete. Az Egyetemi Nyomda kiadásában megjelenő szép díszmunka befejező kötete is elhagyta már a sajtót. Az előző kötetek terjedelmében 8°, 504 lapon, 278 ábrával és számos kottamelléklettel. Az első két kötet a „tárgyi néprajz" anyagát ismertette, vagyis a magyarság gazdasági kultúráját és díszítő művészetét, a két utolsó kötet pedig a „szellemi néprajz" magyar anyagát dolgozta fel. A harmadik kötetben a magyar népköltészettel, a népi stílussal és a népnyelvvel, jobbanmondva a nyelvjárásokkal ismerkedtünk meg. A most megjelent IV. kötet a nép zenei életét, táncait, különleges alkalmakhoz kötött szokásait, hitvilágát és gyermekjátékait ismerteti. A zenei részt Kodály Zoltán írta. Részletesen ismerteti és kottákon is bemutatja a magyar népdal ősi rétegét : az ötfokú hangsoron mozgó dallamokat s azok kapcsolatait keleti finnugor és török-tatár népek zenéjével, vázolja az új magyar népdalstílus keletkezését : a régi dallamanyagból való kialakulását, a népzene kapcsolatait a régi magyar műzenével és a szomszéd népek zenéjével, ismerteti a gyermekdalok, regősénekek és halottsiratók, valamint a népi hangszerek (furulya, duda, tekerő, citera) dallamait, végül a népi hagyományoknak a magyar zenekultúrában betöltött alapvető szerepét hangsúlyozza. A tánc fejezetét Lajtha László és Gönyei Sándor írták. Első helyen a legprimitívebb s az éppen ezért egész Európában legáltalánosabb körtáncok magyar változatait ismertetik, azután a magyarságra különösen jellemző magános férfitáncainkat s azok ősrégi, ázsiai török kapcsolatait tárgyalják, majd a régi fegyvertáncból származó botos-táncokra, a verbunkosokra, végül az újabb páros táncokra kerítenek sort, valamennyit rajzokkal, fényképekkel és dallamokkal gazdagon illusztrálva. A szokások fejezetét Szendrey Zsigmond és Szendrey Ákos írták. Külön csoportosításban ismertetik a gyermekszülés és a gyermekkor, az ifjúkor, a házasságkötés, a családi tűzhely, a betegségek gyógyítása, a gazdasági, a törvényes és a vallásos élet, végül a haláleset, illetve a temetéssel kapcsolatos hiedel-