Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1936 (1937)
Figyelő - A legeltetést szabályozó egyességlevelek
94 meket, társadalmi formákat és jogi szokásokat. A jeles napok című fejezetben Szendrey Zsigmond ismerteti a naptári időponthoz kötött szokásokat és hiedelmeket. A hitvilág című fejezetet Solymossy Sándor írta. A babonák eredetét a legújabb elméletek alapján ismerteti és lélektani csoportjaikat példákkal illusztrálja, majd a magyarság ősi hitvilágát rekonstruálja a keleti finnugor és török-tatár népek sámánizmusát véve alapul a magyar táltoshit magyarázatában. A játék című fejezetben Bartha Károly a gyermekjátékok eredetének sokféleségét mutatja be példákon és sok népi gyermekjátékszert ismertet. A szépen illusztrált munka minden szempontból kielégíti a nagyközönség igényeit is, a részletkérdések iránt érdeklődőknek pedig gondos bibliográfiával szolgál. Néprajzi tudományunk fejlődésére igen jó hatással lesz, mert szélesebb rétegek számára is lehetővé teszi a magyar népi kultúra megismerését és a gyűjtő-munkába való bekapcsolódását. L. G. A legeltetést szabályozó egyességlevelek. A debreceni városi levéltár XVI—XVII. századi iratai közt legértékesebbek a birtokjogi oklevelek, amelyek számos korabeli szokást és ma már feledésbe merült művelődéstörténeti adatot őriztek meg. Egyik legrégibb ilyennemű oklevelünk egyike az, amely 1585-ben az újvárosi és debreceni úgynevezett közelő földeken a közös legeltetést szabályozza. E tárgyban időrendileg ez az oklevél már csak a harmadik, mert ugyané területre szól enyingi Török János 1561-ben kelt oklevele. Sőt 1567-ben Debrecen és Hegyes közt is létrejött egy hasonló tárgyú oklevél, amelynek szövegét a tanácsi jegyzőkönyv őrizte meg. (Zoltai Lajos : Magyar Gazdaságtörténeti Szemle, 1905. és Ismeretlen részletek Debrecen múltjából, 143 1.) Az egykori pásztornyelv közelő földnek nevezte azt a szokás és egymásiránti kölcsönös belátás által szélesebbre, vagy keskenyebbre hagyott legelősávot, ahol két gulya, ménes, vagy nyáj járása érintkezett. Ezen mind a két fél jogosan legeltethetett, így kerülték el, hogy a nyájak egymás járására átcsapjanak. A XVI. században az Űjváros és Debrecen közti határ ilyen közös legelőföld volt. Az ezen való legeltetést szabályozta mintegy 200 éves érvénnyel 1585-ben Sibrik György bihari főispán, egyúttal megőrizve számunkra a régi pásztor szokásjogot. A második oklevél, amely Szoboszló és Debrecen városa közt Szoboszlón 1700 szeptember 17-én jött létre, szintén
