Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1936 (1937)
Jelentés a Déri múzeum 1936. évi működéséről és állapotáról - Személyi ügyek - Dr. Ecsedi István 1885—1936.
34 s" ' gyűjteménnyel való egyesítésébe, Déri Frigyes pedig nagyobb összeg felajánlásával ígéretet tett, hogy a debreceni Közművelődési házat, melynek megépítése már évek óta vajúdott, saját költségén építteti fel. Arról is szó esett akkor, hogy az új múzeum tisztviselőit az állam fogja átvenni és így a város ajánlatára a magyar kormány fogja őket kinevezni. 1 2 Úgylátszik Ecsedi Istvánnak a háború után is még mindig reménye volt arra, hogy egyetemi katedrához jut, talán egy újonnan szervezett magyar néprajzi tanszékbe, mert az egyetemi bölcsészettani hallgatók részére a néprajz köréből húsz előadást tartott. Azonban bizonyos, hogy professzori ambícióinak ködbeveszését az érvényesülés egy új lehetőségének felcsillanása kárpótolta : a városi múzeummal és könyvtárral egyesítendő Déri Múzeum igazgatói állása. Ez a számítása sokkal reálisabb volt és eredményre is vezetett. Ez újabb küzdőtéren tisztában volt azzal, hogy a helyi sajtó milyen nagy szolgálatét tehet a küzdőnek. Szerényebb irodalmi munkássága mellett, miután az újságírás és az éjszakai újságírói élet iránt különben is mindig szimpátiával viseltetett, a debreceni „Egyetértés" c. politikai napilapnak lett igen tevékeny külmunkatársa. Különben céljának elérésére a körülmények kedvezése folytán maga Déri Frigyes is szolgáltatott neki igen kedvező alkalmat. Ugyanis Déri Frigyes nem elégedett meg már meglévő gyűjteményének ajándékozásával, hanem újabb régészeti és néprajzi tárgyak gyűjtésére jelentékeny összegeket adományozott a városi múzeum vezetőségének. Zoltai Lajos régészeti ásatásokat, Ecsedi István pedig eredményes néprajzi gyűjtéseket végzett. Feljárta és végigkutatta a Közép-Tisza mentét, egészen a Bodrogközig, ahol 1920-ban először találkozott e sorok írójával, kinek kalauzolása mellett járta a tiszai és a lápi halásztanyákat, sok értékes néprajzi tárgyat gyűjtve. A következő 1921. évben már a folklor-anyag nagyobbmérvű gyűjtésére vállalkozott. Saját pénzéből pályadíjakat tűzött ki tanítóképzős tanítványai részére, akik neki a népdalok, mesék, babonák, gyógyító eljárások és koldusénekek gyűjtésében nagy segítségére voltak. Gazdag népdal-gyűjteményét szakavatott zeneszerző által kótákkal is ellátta. A tiszai horgászatról és a varsákról értekezést írt és kivette részét egyháza közigazgatásából is, amennyiben tagja lett a presbitériumnak. Az „Egyetértés" hasábjain apróbb cikkeket írt a népélet köréből. Minden igyekezete odairányult, hogy magát akár a műzeumigazgatói állásra, akár egyetemi tanszékre érdemesnek tüntesse fel. 1 2 Zoltai, Jelentések Debrecen sz. kir. város Múzeumának 1918., 1919. és 1920. évi működéséről és állapotáról. 12—14. 11.
