Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1936 (1937)

Függelék - Balogh István: A debreceni tanya

155 az ól közepén négy-öt tégladarabtól körülvéve ég a tűz, hogy az ajjba ne kapjon. A füst az ajtón és a tűzfalba vágott két lyukon tódul kifelé. Az ól közepén égő tűz hajnalban az abrakoltató, lovat vakaró, és ganézó kocsisnak világító szerszáma. Ez az épülettípus ma is általános a debreceni kisgazdáknál. A nagyobb gazdáknál az ól már másként fejlődött. A füst miatt sokszor a kezét is alig ismerte meg az ember, kivált ha esőrehajló idő volt és a szél leverte a füstöt. Ha sokáig kellett egy helyben tartózkodni, az ól közepén égő tűz mindig útban volt. Azért a tüzelőhely fölé egy kéményt emeltek. így fejlődött ki O M OL TÜZELŐ TARTÓ SLHbfiDTUiHELy ?ADKA TIT AR 4j-KEnmJ ^jAvavka SZOBA 0 i I 2 3 4 5 ±° METER Fig. 3. kép. Pitaról. Dielen-Stall. Tüzelőtartó = Behälter für Brennmaterial. Szabad tűzhely — offener Herd. Padka = der Sitzplatz. Pitar = die Diele. Ol = der Stall. Jászol == die^ Krippe. Kemence = der Ofen. Szoba = die Stube. a debreceni tüzelös-ól, amely itt egészen másfajta épületet jelent, mint a Nagykunságon. Az ilyenfajta épületnek szépen megmaradt emléke Jóna István ólja az Újföldön. Az ól hossza 11 m., szélessége 7'30 m., tengelye észak-déli irányú. Az ajtaja a nyugati oldalfal közepén van, az ajtóval szemben a hátsó falnál van a tüzelő. A hatalmas, négy kü-lábra rakott, boltíves szabadkémény íveit vastag jüstgerendák tartják. A kémény alja négyszög, széle-hossza 25 m. A tüzelőben 80 cm. magas padka volt, itt tüzelgetett a kiskocsis, míg a többiek a lovat