Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1936 (1937)
Függelék - Balogh István: A debreceni tanya
148 veteményes kertek, jórészt szőlővel beültetve. Ma a belsőséggel összeforrott, tőle csak a lazább település különbözteti meg. E körön kívül kb. 7 km. sugarú körben terült el a régi belső legelő, a nyomás, már a XVI. században emberemlékezet óta legelőnek használt terület. Itt egészen 1876-ig nyoma sincs az állandóbb településnek. Ezen folyt a külső legelővel szinte vetekedő állattenyésztés a legújabb időkig. A város lakossága kapott itt néha szántóföldet is, de nagyon bizonytalan, állandóan változó területet, éppen a legeltetés érdekében keveset.* Rajta túl, kb. hasonló szélességű körben nyugat felé, a debreceni ősi birtokot képező házután való vagy fennforgó földek vannak, legrégibb írásos emlékeink szerint tisztán földmívelés céljaira 1—3, majd 7 évi időközönként kiosztva. Kelet felé ennek az övnek az erdőségek öve felel meg, ahol a földmívelés mindig tilos volt, viszont főleg télen ide vonult a pásztorság a jószágaival a Hortobágy-melléki legelőkről. A negyedik öv csak nyugat felé van meg a hortobágyi legelőterület széléig. Ezt a területet a XVII. század végéig kaszálónak és legelőnek felváltva használták, de a XVIII. században a földmívelés mind kijjebb szorította a legelőt és a kaszálót a mai Hegyes, Elep, Kösélyszeg nyugati részéig. Ez a kör eredeténél fogva nagyon átmeneti öv, a belső, város felől eső részén kisebb tanyák, aztán nagyobb majorok, végül kevesebb szántóföldű, nagyobb legelőjű tanyák következnek. Általában minél messzebb esnek a városhoz, annál nagyobbak a tanyák és minél közelebb vannak a Hortobágyhoz, annál több körülöttük a legelő. így ez szinte határ nélkül, észrevétlenül megy át az ötödik övbe, a Hortobágy árvizes, a XVI. század második harmada óta kizárólag legelőnek használt területébe. Innen ismerjük a debreceni állattenyésztés első írásos emlékeit. Jóllehet már pásztorszállások 1565-ben vannak itt, 4 földmívelés csak az újabb időben és nagyon elenyésző mértékben hódított e területen. Túl a hortobágyi legelőkön, a határnak már más vonzási körbe eső, földrajzilag is más természetű területe van, amely éppen elütő gazdasági és település formájánál nem tartozik a vizsgálat alá vett határrészekhez. Itt mult század közepén hatalmas városi majorok keletkeztek, ezek szorították le a pásztort a Hortobágyra. Mióta a debreceni határrészek használatára nézve okleveles bizonyítékaink vannak, a szántóföldek mindig a nyugati fekete földön, a lösz-területen voltak. E részek jogilag kétféle eredetűek, 3 Dr. Balogh István : A belső legelő és kiosztása 1876-ban. A Debr. Képes Kalendáriom. 1937. 4 Mátai iratok. 3. sz. Debr. ltr.
