Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1935 (1936)
Függelék - Adatok a debreceni erdőgazdálkodás történetéhez
150 Az erdős puszták további sorsára jobban kihatott az erdőpusztítás másik módja, a jószáglegeltetés. A debreceni mezőgazdaság alapja már régóta a nagyszámú szarvasmarha- és sertés tenyésztés volt. A jószágtartás pedig szilajpásztorkodás volt. Nyáron a Hortobágy mellett legelt a jószág, télen az erdőre az avarba csapták. A XVIII. sz. közepén az erdei pásztorszállások mellett feltűnnek a földműves kunyhók is. 1 1 Majd a XIX. században sokan, akik nem találtak helyet a városban, ide húzódnak ki. 1818-ban a tanács széthányatta a Varga-utcai kapu előtt keletkezett kunyhókat, mire a lakosok „magokat a bánki kaszálóba kivették, nevezetesen a Hosszúpályi községhez tartozó Szabó tisztája csapszékhez közel levő kaszálóba a n. város erdeje mellé". 1 2 A szigorú tilalom ellenére 1822-ben úgy látja a magistratus, hogy „mind a mezőn, mind az erdőkön mindekkorig sokan szántanakés járó jószágot tartanak..., sőt némelyek oeconomiát is indítanak, a cserén aprómarhákat tenyésztenek és többnyire maguk is ott lakván, az erdőkben jelentékeny pusztításokat okoznak. 1 3 Elrendeli tehát, hogy a csereinspectorok az ilyen portiokerülőket kemény testi büntetés alatt szorítsák engedelmességre. Azonban sem a jószágtartásra szolgáló ólak lerombolását, sem a lakók kitelepítését nem lehetett keresztülvinni, az 1840-es évek végétől lassanként meg is szűnik a tilalom magától, mind többen jönnek ide lakni. De az itt lakók sokáig, még a 80-as évekig féllábbal a városban vannak, idejárnak munkára, gyermekeiket a városi rokonaiknál iskoláztatják, amiről az öreg emberek tesznek tanúságot. A mezőgazdaság mellett az intenzívebb erdőgazdálkodás adott megélhetést a lakosságnak, ezekből alakult ki a vákáncsosok népes rétege. Ezek a félig napszámos, félig önálló existentiák külön debreceni néposztályt képeznek. Foglalkozásuk az erdőirtás és a telepítés. Már a XVIII. században intézkedik a tanács, hogy az elhagyott földeket a tisztviselők közt osszák szét. Mindenki jelentse be Szent György napig, hogy mennyit kér. Ami ezen túl is marad, azt osszák ki a jelentkezők közt megfelelő bér ellenében. 1 4 Még ezévben újra kimondja, hogy a tisztviselők nem kaphatnak többet egy jugerumnál ingyen, azonfelül ők is kötelesek a bért megfizetni. 1 5 Űgylátszik ez a szokás ezután is sokáig megmaradt, mert újra csak 1790-ben szólnak felőle a jegyzőkönyvek : „ut vacantia falcastra inter cives medio suoriim instantiarum subdividantur". 1 6 A határok bizonytalansága és 1 1 Szabó István: A debreceni tanvarendszer kialakulása. Föld és Ember 1929. 214. és köv. 1. 1 2 Tan. jkv. 1818 : nov. 11. 1 3 Tan. jkv. 1822 : ápr. 29. 1 4 Tan. jkv. 1650 :jan. 14 1. 1 5 Ugyanott 1650 : december. 245 1. 1 6 Tan. jkv. 1790 : ápr. 8,